Ha nagyon tárgyilagosan, röviden és egyszerűen akarok fogalmazni, akkor azt mondom annak, aki felveszi!
Bár hatályos törvény szabályozza, hogy a hullajtott gímagancs a területen a vadgazdálkodást folytató gazdálkodási egység tulajdonát képezi, ennek a kitételnek nehezen lehet érvényt szerezni a gyakorlatban és mint annyi minden manapság csak a rendeletekben megfogalmazott végrehajthatatlan írott malaszt marad.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a vadászterületeken történő közlekedés nincsen be és kiléptetéshez kötve, ott turista, pihenés, kirándulási célzattal bárki szabadon közlekedhet, amennyiben a mozgást a gazdálkodó konkrét cél és terület megjelölésével és táblák kihelyezésével nem tiltja azt meg.
Ugyanakkor az is probléma, hogy a normális és jószándékú agancsgyűjtők tevékenysége elől a gazdálkodók jelentős része elzárkózik és nem biztosít a számukra írásos engedélyt a gyűjtéshez, pedig nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatott hivatásos állomány képtelen a hullajtott agancsnak a területen történő normális összegyűjtésére. Az ilyen és hasonló anomáliák azok, amelyek aztán magasra gerjesztik az indulatokat, amikor örző-védő cégeket bíznak meg olyan vadászterületek őrzésével, ahol nem folyik szervezetten hullajtott agancs gyűjtése és az oda betévedő pedig lépten nyomon földön heverő agancsokba botlik. Aztán a szarvasgazdálkodás területén végtelen szerény eredményeket megvalósító vadgazdálkodási egységek egy része, hatalmas nagy arccal, élve a törvény által biztosított jogával az egész agancshullajtás időszakára látogatási tilalmat rendel el az erdőben, így védve a nagy semmit, amit amúgy sem vinne el senki sem. Nagyon jó példákat tudnék felsorolni, ahol váltóvadként is ritka a gím, a minősége pedig csapnivalóan rossz, de a gazdálkodó minden évben komoly erdőjárási tilalmakat érvényesít teljesen feleslegesen mások bosszantására a szemétdomb kizárólagos vadgazdálkodási kezelésének tudatosítása céljából.
Míg vannak valóban a gímmel hosszú távon is folyamatosan eredményeket felmutató gazdálkodók, akik viszont adnak ki írásos engedélyeket az agancsgyűjtés folytatására. A területről behozott összes hullajtott agancsot felvásárolják és jobb áron, mint a külső megyékből érkező kétes illetőségű agancsfelvásárlók által kínált felvásárlási árak.
Így elérik, hogy a hullajtott agancsaik a területen maradnak..... Az agancsgyűjtés egy szenvedély, s mint ilyen azért nehezen uralható, ráadásul pedig ellenőrzött formában semmi veszélyt nem jelent a társadalom számára.....mindenki számára hasznos, ha a ráérő emberek felesleges energiájukat a természetben, jó levegőn, erdőjárással egybekötött agancsgyűjtéssel merítik le...
Csak tessék hozzá az ellenőrzött kereteket megteremteni kedves illetékesek....
A felvett, kiváló, nagy bikáktól származó hullajtott agancsok birtoklására is találtak megoldást . Vagy illő díj ellenében és ez nem az átlagos felvásárlási díj megvásárolják az agancsgyűjtőtől vagy pedig miután a szükséges méreteket levették és megfotózták a kiváló hullajtott agancsokat, azt a gyűjtőnél hagyják, azzal a kitétellel, hogy a tavaszi agancsmustrán, ha rendeznek ilyet, köteles azt a gyepre helyezni, illetőleg amíg a bika véglegesen elejtésre nem kerül az agancsait otthonában megőrizni és a vadászati szakszemélyzet számára érdeklődés esetében betekintésre lehetőséget biztosítani.
Ilyen egységeknél aztán minden agancsmustra kiemelkedő eseménye, hogy a súlyban legtöbb agancsot leadó agancsgyűjtőt komoly pénzösszeggel jutalmazzák....
Csak ilyen, egymás munkája iránt érzett tisztelet és megbecsülés lehet a motivációja annak, hogy a jelenlegi a sok helyen az anyázás szintjén működő helyzeten javítani tudjunk.....
Egyébként pedig az agancscsűjtők tevékenysége, mint egy ellenőrző monitoring már évtizeddel ezelőtt jelezte, hogy komoly baj van a szarvasgazdálkodás minőségével.... Már akkoriban jelenkeztek anomáliák a korosztály eltolódások miatt, amik mára katasztrofális mértékű állapotokká váltak. Teljesen felborult a hullajtás időszaka, amely a térségi szarvasgazdálkodás minőségi tevékenységét másolja.... Egyes helyeken nyomtalanul eltűnt az öreg bikák korosztálya, nincs idős bikától származó hullajtott agancs, a szarvasbika állomány létszámának jelentős része a 3-5 éves korú egyedekből tevődik össze. Egyes vadgazdálkodók területén a meglévő bika állomány 4-5 szöröse van jelen tarvadból. Ilyen viszonyok mellett aztán felértékelődött egy-egy nagyobb súlyú hullajtott pár vagy félszár tulajdonlása, mert mindenki érzi, aki ezzel foglalkozik, hogy a magyar szarvas minősége agonizáló végnapjait éli.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése