Ajánlom ezt a túraútvonalat olyan személyeknek, akik a természet szerelmesei és fotóznak is.
A Friederspitz Bajorországban található, Garmisch-Partenkirchen körzethez tartozik. A hegy tagja az Ammergaui Alpok vonulatának, magassága 2049 m és közvetlenül a német-osztrák határ mellett tornyosul. Megközelítése az Ehrwald (Ausztria) felé vezető országútról lehetséges. Griesen előtt (utolsó határfalu Németországban ) a második vasúti átjáró után jobbra kell letérni és az Ochsenhütte ( Ökörmenedék) nevű esetenként kocsmaként is üzemelő menedékház melletti kis parkolóban kell hagyni az autót. A parkoló előzetesen az országúton táblával jelezve van.
A túraútvonal hosszát csak megbecsülni lehet, a meredekre "Z" alakzatban felkapaszkodó szerpentin miatt. Nordic Walking botos túrázással a menetidő a csúcsig 4 teljes órát vesz igénybe. Én botok nélkül teljesítettem a távolságot, mert közben fotózgattam is, nekem 5,5 órába került míg felértem a tetejére.
Az út teljes hosszát én 24 km-re becsülöm, 1250 m szintkülönbség emelkedéssel kell számolnunk. Ez egy hosszú túraútvonal, közepesen megerőltető, nem kíván különösebb hegymászási képességeket, de szükséges hozzá egy jó erőnlét megléte.
Az utat egyedül teljesítve igazi kihívást jelent az ember számára.
Mivel lakott területektől távol esik így szinte érintetlen az alpesi élővilág jelenléte. Kellő óvatossággal és csendben haladva sok-sok érdekes látnivalót, gyanútlan vadat képes az ember fényképezni.
Utam során találkoztam az igen ritka alpesi szalamandrával, őzzel, gímszarvassal, kifogyhatatlan mennyiségű zergével, a gyakori örvös rigóval és keresztcsőrűvel, a számomra ritka és első alkalommal fotózott alpesi hófajddal és a nagyon szelíd a csúcsra ért túrázót némi jutalomfalat reményében egy lépésről üdvözlő alpesi csókákkal. De kézből is elveszik a zsemlefalatkákat.
A növényvilág is alpesi. Ahogy emelkedik a magasság úgy lesz egyre gyakoribb a tavaszi tárnics vagy más néven Encián és úgy hagyjuk magunk mögött az erdőhatárt, majd a fahatárt és a havasi legelőt, hogy végül felérjünk a sziklák köves, kavicsos világába.
A kiinduló pontunk az Ochsenhütte 805 m tengerszint feletti magasságban fekszik, innen az utunk folyamatos emelkedéssel vezet a Friederspitz tetejéig. Utunk során van egy leágazás az 1190 m magasan fekvő Rotmossalm felé. Ha visszafelé tartunk akkor ezt érdemes megnézni. Itt egy magashegységi mocsár alakult ki egy lefolyástalan területen, melyet a környező hegyekről lezúduló olvadékvizek tartanak életben. A mocsár mellett találjuk az Elmau Hütte elnevezésű menedékházat. Ez kb. 9 km-re található a kiindulási pontunktól.
Tovább menve kitáblázott balra induló útvonal már a Friederspitzre vezet. Esetenként az út egy lábnyomnyi szűk ösvényecskére szűkül, amit aztán szarvasokkal és zergékkel közösen kell használnunk.
Így érünk aztán fel az 1653 m magasságban fekvő Friederalmhoz, amely az erdőhatáron található és egy menedékház bújik meg a fák árnyékában. Ez tulajdonképpen egy kecskepásztor kalyibája és az utolsó Hütte a csúcs előtt, pedig innen a csúcs még jó két órányi járásra van.
Itt kezdődik a Latschen-zone vagyis a törpefenyvesek birodalma és egyben megjelenik egy ebben a magasságban nagyon gyakori csülkös nagyvadfaj, a zerge.
A zerge állományon nagyon jól látszik, hogy a nehéz terep miatt csak korlátozott vadászatra nyílik lehetőség. Létszámában magas zerge populációk lakják az Ammergaui Alpokat. Lépten nyomon közeli és távoli zergékbe botlik az időben érkező túrázó.
Érdemes ide hajnalok hajnalán felérkezni, mert a zergék ilyenkor a legaktívabbak és nagyon sok csodálatos fotó készíthetők róluk.
A " átlag " túrázók 8 óra magasságában szoktak az Ochsenhüttétől elindulni és leghamarabb a déli órákban tudják elérni a csúcsot. Ekkor azonban a zergék nagy része már a törpefenyvesben láthatatlanul hűsöl.
Mivel nekem már volt egy előző sikertelen csúcskísérletem, így az utat jól megismertem, ezért hajnali három órakor töksötétben kezdtem meg a túrát és fél kilencre tudtam célba érni.
Itt aztán egy jó pár órát teljesen egyedül tölthettem el ebben a paradicsomi világban.
