Mert hogy ebben az évben ez úgy elszállt, hogy ilyen rossz szarvasbika trófea teljesítményt felmutató vadászati idényre még nem volt példa az elmúlt 66 esztendőben.
Pedig nem történt más csak az évtizedeken keresztül folytatott rablógazdálkodás eredményeképpen mára megroppant a magyarországi gímállomány minőségének a gerince és a magyar szarvas padlóra került.
Már az is hír értékű volt a médiában, ha kilenc kiló feletti trófeasúlyú bikák kerültek terítékre, ami egyébként valóban nagyon dicséretes dolog a Mátrában és legalább annyira szégyen a Dél-Dunántúli szarvasélőhelyeken ilyen súlyú trófeát viselő elejtett szarvasbikák esetében.
Baranya, Tolna, Somogy megye élőhelyein a gímbika a 13 éves kezelési ciklusában 12-13 kg trófeasúly megnevelésére képes, míg Zalában a 14-15 kg-os trófeasúly sem ritka a szabad élőhelyeken. Erre adnak lehetőségeket az élőhely nyújtotta környezeti faktorok:
pozitívan hatnak a tiszta és bőséges ivóvíz, a természetes táplálékok sokoldalúsága és változatossága, a gím genetikai értékei, míg kimondottan rontják a trófea minőséget a beszűkülő élettér ( vadkerítések, elektromos kerítések, nagy forgalmú utak, vonalas ipari nagyberuházások ) létesítményei, a téli kutyás hajtóvadászatok és riglizések, a mértéktelen erdőlátogatások gyakoriságai, a folyamatos ( nem egyszer éjszaka is folyó, három műszakban végeztetett ) mező és erdőgazdasági, közútépítési munkálatok stresszet okozó mellékhatásai.
Hallom a hozzászólást, hogy hiszen minden évben kerül kapitális szarvasbika trófea az elejtettek között, ihol ni az idén is Szécsisziget kitett magáért 15,32 kg trófeasúlyú terítékre hozott kapitális szarvasbikájával.
Nézzük meg a következő ábrát, hogy lássuk, hogy mi is történik manapság országosan a gím állományának kezelése területén. Az ábra csak bemutató jelleggel bír, a rajzolt vonalak nem pontos számításokat, hanem csak bizonyos trendeket jelenítenek meg.
Hallom a hozzászólást, hogy hiszen minden évben kerül kapitális szarvasbika trófea az elejtettek között, ihol ni az idén is Szécsisziget kitett magáért 15,32 kg trófeasúlyú terítékre hozott kapitális szarvasbikájával.
Nézzük meg a következő ábrát, hogy lássuk, hogy mi is történik manapság országosan a gím állományának kezelése területén. Az ábra csak bemutató jelleggel bír, a rajzolt vonalak nem pontos számításokat, hanem csak bizonyos trendeket jelenítenek meg.
Jól látszik, hogy a egyenlő szárú háromszög vízszintes alapja minél hosszabb, annál nagyobb az állomány létszáma. És az is jól leolvasható, hogy minél nagyobb állománylétszámmal dolgozunk, annál nagyobb mennyiségű golyóra érett minőségű szarvasbikát tudunk lövettetni a kezelési korszakasz végén. Ez a nagy számok törvénye, amely kedvez a szarvasbika trófeaminőségének, hiszen a minél nagyobb számú és egymástól vérvonalban távol eső egyedek párzása során végtelen genetikai lehetőségek előtt nyílnak meg utak, amelyek aztán további hasznos genetikai elemek kibontói lehetnek. A nagy létszámú populációk a kritériumai a genetikailag egészséges szarvasállomány megőrzésének főleg, ha az egymás mellett élő populációk között egészséges migráció, genetikai csatorna, mint vérfrissítési lehetőség is működik.
A nagy létszám az alapja a kiemelkedő tehetségek létrejöttének, nézzük csak meg, hogy az olimpiákon mely ország gyűjti be a legtöbb érmet....ugye Kína....
Na ebből aztán az következik, hogy akik jó minőségű, de kis létszámú magyar gímszarvasban gondolkodnak, azok nem igen tudják, hogy mit is beszélnek.
Az állomány kezelése során, ha a létszám szinten tartása a feladatunk, akkor az éves szaporulatnak megfelelő mennyiséget minden évben ki kell lőni az állományból. Ennek hiányában csak növekszik, túlhasznosítás esetén pedig csak csökken a létszám.
Mennyi is a gímnél az éves szaporulat mértéke? 1:1 ivararánnyal számolva, ahol egy bikára egy tarvad jut, ez a szám 33 %.
Akit érdekel utána nézhet az OVA nyilvántartásaiban, hogy amelyik években a vadászok ezt a kívánatos mennyiséget nem lőtték ki a tavaszi induló becsült állományból, ott elszaladt és növekedett a következő esztendőben a létszám. Ez pedig sokszor évtizedeken keresztül így történt, minek eredményeképpen a magyarországi gímállomány jelenleg a 100 ezres létszámot ostromolja, miközben alig valamivel nagyobb az éves teríték mint 2o évvel ezelőtt, de a becsült létszám 1990-ben 55 ezer db volt 2010-ben pedig 92 ezer db.
Mondhatnánk azt is, hogy az egésznek nincs jelentősége, mert mindig a terítékadatokból számolják ki az aktuális állománylétszámot, de azért azt látni kell, hogy mind a mezőgazdasági vadkárok értéke brutálisan megnövekedett és ugyancsak aggasztóan növekszik a közutakon a nagyvad és a gépjármű ütközéses balesetek száma, aminek azért valahol mégiscsak függvénye az ökonómiai tűréshatáron átesett nagyvadlétszám megugrása.
A legnagyobb bajt azonban a szarvasállományok korosztályi létszámának eltolódásából előállt belső kedvezőtlen állományszerkezeti struktúra okozza.
A létszám csökkentésének igénye érdekében a megengedettnél sokkal jobban túlhasznosították a 10-13 éves korosztály szarvasbika állományát, ezekből csak mutatóba maradt egy-kettő db. Most mikor aztán mégis belép egy ilyen dalia a megváltó golyó elé, egyesek még mindig a vaddal történő sikeres gazdálkodás eredményeként élik meg, nem látva tovább az orruknál, hogy éppen nyiszálják az aranytojást tojó tyúk nyakát.
Az elveszített 10-13 éves korosztály miatt, aztán fokozott vadászati túlhasznosítással terhelt a 7-10 éves bika korosztály. Teljes erőbedobással zajlik a jövő felélése, 8-10 kg trófeasúlyú fiatal, tehetséges bikák," gazdaságilag érett" kategóriában kerülnek elejtésre, hogy az igaz vadász embernek felfordul a gyomra a látványtól.
És a jelenséget igazi szakmai vadászaranyköpések kíséretében magyarázzák. Miután a nagy bika ritka lett mint a fehér holló, tudatták is velünk butákkal, hogy a vendégek már nem is keresik a nagy bikákat, mert annak árában szívesebben elvisznek 2-3 "gazdaságilag érett" bikát újabban pedig, hogy immáron ezek száma is nagyon megcsappant, ma a vendég inkább már területet bérel és ott kedvére vadászik.
Az ábrából jól látszik, hogy az ötéves korosztályig található az állomány létszámának több mint 70 %-a, azokban a korosztálycsoportokban, ahol a szarvasbika még testileg nincs kifejlődve, izomzatának és csontozatának erősítéséhez átlagon felüli mértékben, mondhatnám azt, hogy kettő kifejlett helyett is táplálkozik.
Azt hiszem ez a magyarázat a brutális vadkárra is.
