Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet....

Új utakat tapos egy hazai zöld klub......

Nehéz helyzetben a hazai zöldmozgalmak, mert minimumra apadt ezen civilszervezetek támogatottsága. Már pedig ha nincs támogatottság, akkor nincs az állam által elvárt " zöld politika" sem. Így aztán nem csoda ha egyesek már nem a korábban megrendelt nótát fújják! Talán még valami építkező megújulás is kikerekedhet ebből az egészből.....


realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2499


www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2511

Az alpesi csókák az égbe szállnak?

Évek óta nem tapasztalt szárazság, csapadék és hóhiány, az Alpok világát sújtó, felmelegedő klímaváltozás rajzolja át napjainkban a térség eddigi megszokott életvitelét.
A hegyi patakok nagy része mára elapadt, ezért volt a hónapokkal korábbi nagy pisztrángvonulás, mert a halak megérezték, hogy a csökkenő vízszintmagasság mögött tartósan nincs utánpótlás. A helyi újságok az alpesi erdők fokozott tűzveszélyéről cikkeznek, hiszen lehullott a bükkösök, juharosok és a vörös fenyvesek vastag lombtakarója, amelyet aztán sem csapadék, sem hó és eső nem nedvesített át, emiatt a hegyvidéki erdők potenciálisan tűzveszélyes állapotba kerültek. Késik a hó, a szállodákban ugyan megérkeznek az időpontra foglalt szobákba a vendégek, de hó nélkül keserű szájízzel fognak elutazni és nem valószínű, hogy jövőre is visszajönnének. Visszatarthatatlanul melegszik az Alpok időjárása immáron komoly gondokat okozva őshonos alpesi állat és növényfajoknak és az itt élő embernek is.
Garmisch-Partenkirchenben sem esett még sportolásra alkalmas hó, a várost körül ölelő zöld legelőkön kecskék legelnek, a nagy síugró sánc is zölden virít ki a környezetéből. Bár készenlétbe lettek helyezve a hóágyúk is, csak hát milyen tél az ahol nincs természetes, sportolásra alkalmas hó és mesterségesen kell a téli örömök feltételeit megteremteni.
Na és mi lesz veled havasi csóka? Te aki mindig a hegyek csúcsa közelében élted eddigi életed és csak a farkasordító hidegekben húzódtál le a városok parkjainak fáira. Egyszerűen kimelegszik alóla az eredeti élőhelye és akkor hová tovább? Az alpesi csókák az égbe szállnak?

Ehrwald 2011.november 05. 15 órakor 18 oC

Ma tankolni voltam Ausztriában, mert igen kedvező a benzinár és csodálkozva tapasztaltam, hogy Tirol északi kapujában, a felhők mögül elő-elő bukkanó napsütés következtében  az 1000 m magasan fekvő Ehrwald városában 18 oC hőmérsékletet mutatott a digitális hőmérő.....Ez ilyenkor mindenképpen furcsa, hó is csak nagyon gyengén, szinte mutatóban van a hegyekben, a kellemes indián nyárra emlékeztető időjárás talán a klímaváltozás konkrét leképeződése itt az Alpokban. Épp tegnap láttam a híradásban, hogy Berlin nagyságú gleccser rész szakadt le valahonnan, bár a jelenséget a tudósok nem hozták összefüggésbe a klímaváltozással. Én azonban azt gondolom, hogy mindent meg lehet magyarázni, mint ahogyan az adóemelést is lehet nem megszorításként tálalni.
Szeretem ezt a várost, mert nagyon élhetően kialakított és belesímul az Alpok komor hangulatába, egy igazi felvidító gyöngyszem.
Az európai gímszarvas tengerszint feletti magassági elterjedésének itt a gyakorlati határa, a szarvas nyáron és ősszel legszívesebben  az erdőhatár és a fahatár közötti területeket látogatja, de találtak már 2700 m tengerszint magasságban  is megfagyott szarvastetemet. Télire aztán alacsonyabb fekvésű, mély falú völgyekben a számára kialakított etetőhelyeken, áttelelő kertekben, amelyek esetenként még körül is vannak kerítve vészeli át a telet. Emberi segítség nélkül csak nagyon gyér számban élhetné meg a következő tavaszt, mert az Alpesek tele az igazi  szabályzó az itt élő gím számára. Mivel a mezőgazdasági növénytermesztés folytatásának lehetősége a déli kitettségű lejtőkön is 2100 m tengerszint feletti magasság esetében már nem lehetséges, igy az itt élő szarvas kevés tápanyagban és fehérjében dús, ember által megtermelt élelmiszer vagy  takarmánynövénnyel találkozik, s ez aztán rányomja bélyegét fenotípusos megjelenésére is. Kis test, kis csontozat és az arányokhoz alkalmazkodó kisebb trófeasúly.
A lakosság körében nagyon kedvelt ez az itt előforduló legnagyobb testű kérődző növényevő, a bikák agancsait a hóolvadás után keresik és gyűjtik, de korántsem olyan mennyiségben, mint Magyarországon.
A nehéz terephez kis testtel alkalmazkodott az alpesi gím, amelynek trófeaminősége legjobban a mi Börzsöny-hegységünkben élő szarvasbikákink trófeaminőségével hozható egyensúlyba. Átlagosan 5-6 kg közötti, az alacsonyabb  részekről érkezett bikák elmehetnek idős korukban a 7 kg trófeasúly határáig. Itt nem jár bőgésben a bika 14-22 tarvaddal, megelégszik maximálisan 4-el is, viszont a kevés üzekedő tehénért elkeseredettebb harcok szoktak folyni.

Nemcsak az ősz költözik be a városokba.....

Közeleg a tél és ezt, az eddig a városon kívüli  élőhelyeket használó élőlények is érzik.... Sok faj egyede a téli viszontagságos időjárás túlélése érdekében szívesen válassza a városi tartózkodást. Ebben a madarak járnak élen....Az eddig csendes tengerszemek apró tavain tartózkodó récék jobban kedvelik a városokon átfolyó, csendesen futó, patakok, folyócskák friss vizeit. Főleg ha itt ott kiálló szikla és kőzetdarabok is kacsingatnak ki a vízből, amelyeken olyan jókat lehet pihenni, nem törődve a városi forgataggal, az emberekkel, kutyákkal és macskákkal.....

A tőkés réce egy igazi európai utazópolgár és egyáltalán nem meglepő, hogy először ők foglalták el a várost.... De a második városfoglalón viszont eléggé meglepődtem, mert a magashegységek zúgó vízeséseinek és völgynek rohanó patakjainak a látványát idézte fel emlékezetemben, ez a verébnél nem sokkal nagyobb, hófehér begyű, barna madárka, amely esetenként akár egy percre is a víz alá merül......

Na igen,  Ő a vízirigó.... elég hamar bevonult a külterületekről, lehet hogy maholnap itt a tél?

A tetten érhető klímaváltozás miatt, átalakulóban az Alpok csodavilága

Manapság már nem  képezheti vita tárgyát, hogy a klímaváltozásként,  felmelegedésként, üvegházhatásként vagy éppen széndioxidhatásként  a szóhasználatban elhíresült,  a földi globális ökoszisztéma sérülés jelensége  immáron a mindennapunk részévé vált,  rövidtávú kihatásait a bőrünkön tapasztaljuk.

Kiemelten lehet megtapasztalni ezeket a hatásokat  egy eddig  precízen működő, de  ezentúl sajnos működésében változásokra kényszerített  magashegységi, alpesi környezetben.

A Föld  átlaghőmérséklete emelkedik, egy középszerű növekedést feltételező tanulmány szerint, 2050-re 4 o C-al.

http://www.alarmproject.net/climate/climate/doc/fronzek_etal_ALARM_climate_scenarios_submitted.pdf

  (Ennél sokkal nagyobb hőmérsékleti emelkedést előrejelző tanulmányok is készültek....)

Ha ez bekövetkezik, akkor az Alpokból örökre eltűnik a hó, az utolsó gleccserek is teljesen felolvadnak, az alpesi klíma melegedni fog és ezáltal néhány kimondottan  ide specializálódott alpesi  növény és állatfaj  a kipusztulás szélére sodródhat. Hogy ne maradjunk példa nélkül akkor megemlíteném a szerecsenlepke fajokat, az alpesi szalamandrát, a nemzetek jelképeként is használt havasi gyopárt.

De ezzel így nagyon is leegyszerűsítettem a dolgot, amely ennél lényegesebben összetettebb és ezért nemzetközi szintű program indult a klímaváltozás lehetséges hatásainak modellezésére, a ma még fellelhető flóra és fauna fajok feltérképezésére, nemzetközi szintű monitoringjára. www.alarmproject.net/alarm/

Mit tapasztalhat egy erdész mindezekből, ha manapság az Alpokat járja?

Nos vannak dolgok, amelyek szemet szúrnak......Nyilvánvalóan én csak erdészszemmel látom ezeket a dolgokat, de van némely változás amelyek egyértelműen a felmelegedés számlájára írhatóak.

Én személy szerint úgy találtam, hogy az erdő fafajaihoz kapcsolható magassági zónák a korábbitól már most lényegesebben eltértek vagyis pl. a bükk esetében egészen komoly magasságokban  felhatolva a jegenyefenyővel elegyesen kitűnő minőségű és növekedésű faállományokat produkál.

Én úgy éreztem, de semmiféle méréseket nem végeztem, hogy a magas fekvésű helyeken, akkor így mondanám, 1500 méter tengerszint feletti magasságban a luc már csak szenved, nem találtam olyan nagy életerőt, vitalitást, mint a vörösfenyőnél és a hegyi juharnál. Ez utóbbi két fafaj valóban igazi magas hegyvidéki fafaj, de hozzátenném még a nyírt is, ami méltatlanul gyomfaként elkönyvelt, igazi utat törő, pionír fafaj, a legnagyobb magasságokig is képes felkúszni és az erdőhatárnál pedig cserjésedett formában, de még mindig jelen van a törpefenyő és a vörős áfonya társaságában.

Én találtam a Kranzbergen  még 1300 méter tengerszint feletti magasságban is bükkállományokat, amelyek nagyon jól érezték magukat és kitűnő és bőséges makktermés volt alattuk. A bükkön érezhető, hogy van még ebben a magasságban is képessége, hogy még magasabb zónákat foglaljon el. Egyértelmű, hogy a felmelegedésnek az egyik nagy nyertese az Alpokban a bükk fafaj lesz.

A jegenyefenyővel nincs nagy otthoni tapasztalatom, de kiválóan újul magról és nagyon szép növekedés tapasztalható nála a bükkel elegyes állományaiban.

Amit a bükk fafajról írtam az azért fontos, mert egyébként az idézett tanulmány szerint az egyik legnagyobb veszteséget Európában a klímaváltozás következtében előálló felmelegedés miatt a bükk állományok szenvedik el.  Becsatolok egy ábrát, amelynek két részlete a jelenlegi és a 2080-ra modellezett állapotot mutatja be.....

A narancsszín a bükk által jelenleg Európában elfoglalt területet jelzi a baloldali Európa térképen. A jobb oldali térképen pedig a 2080-ra modellezett állapotok vannak előre jelezve. A szürke színnel jelölt területekről a bükk állománya teljesen kipusztul! Magyarország a megfelelő domborzati magasság hiányában szinte a ma meglévő összes bükkállományát el fogja veszíteni. A  narancssárga szín a jobboldali térképen az eredetileg meglévő bükkösök  2080-ra megmaradó állományait körvonalazza. Jól látható, hogy az eredeti mai termőhelyén a bükk csak úgy maradhat fenn, ha a magashegységekben elfoglalt  eredeti erdőzónáját magasabb tengerszint feletti zónákra bővíti ki. Ez elsősorban a lucfenyvesek állományát fogja jelentősen csökkenteni. Sötétbarna színnel viszont azok a területek vannak bejelölve amik várhatóan a bükk által, mint újonnan elfoglalandó területek jönnek számításba. Ezek kiterjedése jelentős és jól láthatóan  terjeszkedési irányukban az Északi-sarkkör felé konvergálnak.

Ennek a terjeszkedésnek legfőbb vesztesei az európai lucfenyőállományok lesznek, A felmelegedés következtében  a bükk jobb életfeltételekkel és nagyobb vitalitással fog rendelkezni, mint a luc és ezért a lucosok jelentős területen a jelenlegi élőhelyük átadására kényszerülnek.

Az Alpokat járva manapság is sok helyen tapasztalható, hogy a szélnek kitett hegyoldalakon, hegytetőkön a legnagyobb hó és viharkárt a lucosok szenvedik el.

Ha van lehetőségünk egy -egy ilyen  összetört léket megtekintenünk, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a károsodott területek szélein  vörösfenyő, bükk, hegyi juhar vagy éppen nyír fafajból álló faegyedek állják útját a további fadőléseknek. Ebből pedig az következik, hogy a felsorolt faegyedek ellenállóbbak a viharkárok, hókárok  hatásaival szemben, mint a lucosok.

Ennek pedig egyetlen egy igazi oka van éspedig az, hogy a felsorolt fafajok egytől-egyig lombhullató fafajok, a téli időszakra a nagy ellenállási felületet adó lombkoronájukat elveszítik, azokon a szél és a hó szabadon, ellenállás nélkül áthatolhat. Ilyen formában aztán nem nehezedik rájuk olyan nagy szél és hónyomás, hogy a sekély gyökérzetükkel együtt a vihar áldozatává váljanak.

Ez pontosan fordítva van a luccal, amely örökzöld lombját télen is megtartja, az komoly ellenállást fejt ki a viharos szél és a hó nyomásával szemben, mindaddig míg a törzs vagy az ugyancsak sekélyen gyökerező tő, már nem bírja a ránehezedő nyomást  és eltörve vagy kifordulva a talajból, utat nyit a károknak az állomány belsejébe is, ahol aztán a dominó szisztéma kezd el működni.

Én nem láttam az alpesi erdőgazdálkodásban annak nyomait, hogy a viharnak jobban kitett területeken tudatos szakmai tevékenység folyt volna a lucosokat elegyes, lombhullató erdőállományokra történő lecserélése érdekében. Ezért a lucban elég sok a viharkár, az abból származó faanyag feldolgozása, az egészségügyi termelések egy elég jelentős részét képezik az éves tervezett fahasználatoknak.

A klímaváltozás egyik legnagyobb nyertese viszont Európában a modellezés eredményei szerint a kocsányos tölgy lehet, az a kocsányos tölgy amely ezidáig nem kapaszkodott 600 m tengerszint feletti magasságokon túl, elsősorban a mély fekvésű területek, alföldek fája, de ez most jelentősen megváltozhat. Eddig azért nem boldogult a hegyvidékkel, mert eléggé korán fakad és a kései kemény fagyok mindig visszavetették a magasabban fekvő régiók bevételétől.

Nos a felmelegedést egyenesen a tölgy számára találták ki. Nézzük csak a következő, szintén az idézett tanulmányból származó két térképet!

Alig számottevő területen kénytelen elveszíteni a mai előfordulását. Sajnos ezek legfőképpen Magyarország sziki és homoki pusztatölgyeseinek  a termőhelyei, innen búcsút fog nekünk a kocsányos tölgy inteni. Ugyanakkor a folyó menti galériaerdőkben továbbra is meg fog maradni, sőt pozicióját a kipusztuló bükköseink helyén a kocsánytalan tölggyel nagy mértékben erősíteni tudja.

A jövőről pedig informálódhatunk, hogy a bükkel együtt a kocsányos tölgy is egy erős menetelésbe kezd a Sarkkör irányába.

Ezek után bár nagyon váratlanul ért, de már nem lepődtem meg rajta, amikor  Garmisch-Partenkirchenből  a Riessersee felé gyalogúton sétálva 785 m tengerszint feletti magasságon, egy 100 év körüli kocsányos tölgyet találtam, bükk és fenyők kíséretében, teljesen szélnek kitett, nyílt helyen egy  rét szélén. A közelben nem volt fajtársa, lent a 710 m-en fekvő város kultúrparkjában  található még belőle két hatalmas példány.

A lényeg most nem azon van, hogy vajon ide ültették-e emberi kezek vagy éppen  szorgalmas mókusok vagy szajkók, hanem az hogy itt ebben a tengerszint feletti magasságban megragadt és a mai napig is egészségnek örvendve él.

Vagyis a klímaváltozás hatásait a fák már sokkal régebbről tapasztalják és nemcsak tapasztalják, de vándorlásukkal már reagáltak és reagálnak a jövőben is rá.

Sajnos már voltak és lesznek is vesztesei a klímaváltozásnak itt az alpesi magas hegyvidéki világban. 1962-ben fedezték fel és azóta   eltünt és nem találják  a bajor rövidfülű pocok ( Microtus bavaricus )egyetlen egy példányát sem, pedig ez a faj egy igazi jégkorszaki reliktum faj volt. Még Észak-Tirolban  van a fajnak egy másik izolálódott populációja.

Aztán nem lehet tudni, hogy mi lesz a magasan a tengerszint felett található területek élőhelyeire specializálódott élőlényekkel, elsősorban a mozgásukban eléggé korlátozott lágyszárú növényekkel, mint a havasi gyopár, vagy a rovarok, mint a szerecsenlepke fajok és a kétéltűek közül az alpesi szalamandrát említeném.

Ez utóbbi faj esetében az osztrákok is észrevették, hogy eléggé ég a ház és lakossági segítséggel online monitoring rendszert indítottak el, hogy felmérjék a faj tartózkodási helyeit. Az egyéni megfigyelések adatait  ide lehet feltöltetni!

Aztán  itt van két erősen specializálódott madárfaj a havasi csóka és a havasi varjú, de mondhatnám még a zergét és a kőszáli kecskét is.

Szóval napjainkban és főleg az elkövetkező közeljövőben komoly természeti átalakulási folyamatok részesei, megélői leszünk.