Európai nagyvadfajok környezettudatos, fenntartható megőrzése a XXI. században

  Föld minden pontján megtapasztalható klímaváltozás, az általános hőmérsékleti emelkedésen keresztül, hamarosan döntő változásokat fog környezetünkben kikényszeríteni és e változások kapcsán az embernek is sok dologban újra kell gondolnia a természettel kialakított kapcsolatát.

 Belátható időn belül nagyon komoly természeti átalakulások és azok következményeinek részeseivé válunk.

  A Föld átlaghőmérsékletének emelkedései visszafordíthatatlan hatásmechanizmusok beindítói lesznek, amely kihívásokra az élővilág a maga módján történő alkalmazkodással fog megfelelni.
  Már vannak gyakorlati adataink, hogy minden egyes a térségben megszokott átlaghőmérséklet felett mért egyetlen egy Celsius fok átlaghőmérséklet emelkedés 150-200 m  erdőhatár eltolódást tesz lehetővé az Alpok hegycsúcsainak eddigi erdőtől mentes térségei felé. Gyakorlatilag veszélybe kerülnek az eddig itt őshonosnak számító fenyvesek (luc, jegenye és vörösfenyő) domináns állományai és át kell hogy adják a stafétabotot az igen agresszívan teret hódító és terjeszkedő lombos fafajoknak, mint a bükk, a magas kőris, a hegyi juhar, a nyír és most még csak az alsóbb szinteken megtalálható gyertyán és kocsánytalan tölgynek.
 A fafaj váltások során olyan alpesi életkörülményekhez specializáltan alkalmazkodott őshonos állatfajok alól fogy ki az élettér, mint az alpesi szalamandra, a vizekben a pisztrángfajok, a szerecsenlepkefajok, a havasi csóka, a mormota, a zerge, a kőszáli kecske és veszélyben a térség szimbolikus ikonja a havasi gyopár is.
Nem tudható előre, hogy ez az éghajlatváltozás milyen értékű átlaghőmérséklet emelkedést fog realizálni, a kutatók nagy része a plusz 4 fok Celsiust valószínűsíti, de vannak néhányan akik 6-8 fokos előrejelzést prognosztizálnak.
  Mindenesetre már itt vannak az új trónkövetelő állat - és növényfajok, ugrásra készen várják, hogy a már lihegve és egyre fogyó lendülettel futó őshonos élőlények kezéből végleg kicsavarják a stafétabotot.
 Elsősorban az invazív, kozmopolita fajok egyedei ők. Nagyon vár a melegebb éghajlatra az akác (Robinia pseudo acacia), amely már itt van csak nagyon gyér számban, de elegendő létszámban ahhoz, hogy kedvező körülmények esetén átfogó támadást indítson. Már is több a kelleténél a vizek segítségével terjedő bíbornenyúljhozzám ( Impatiens grandulifera ), ami a csarabos-áfonyásokat fogja nagy sikerrel lenyomni. A városban van egy nem nagy létszámú házi veréb populáció. Télen sokat szenvednek, de az ő hangjuk is hamarosan felerősödhet.

 Az igazi veszteség azonban a vaddisznónak a beszabadulása  ebbe a térségbe, amely aztán véglegesen át fogja formálni a talajban élő élőlények lehetőségeit. Kutatások kimutatták, hogy a vaddisznó szaporodási rátájára a legnagyobb fékező erő a hosszan tartó és hideg tél. Ha a téli időszak alatt a regionális átlaghőmérséklet -1 és -2 Celsius fok között alakul, akkor a vaddisznó kocák szaporulatából nagyon sok malac esik a tél martalékául és állomány szinten nagyon minimális reprodukciós valósággal kell számolni. Teljesen más a helyzet, ha a klímaváltozás következtében az átlaghőmérséklet emelkedése a helyi térségben eléri vagy túlhaladja a 0 fok Celsiust. Ekkor a szaporulat téli halandósága nagyon lecsökken, vagyis a reprodukáló képesség magas szinten rögzül és exponenciális függvényként ábrázolható létszámrobbanás következik be, amely aztán öngerjesztő folyamattá erősödik.
  A vaddisznó a múltban távol maradt az Alpok hegyi világától, hiába vannak itt, nagy kiterjedésű fenyvesek, bőven makkot termő bükkösök, csodálatos havasi rétek, magashegységi mocsarak és gleccsertó maradványok.
 A hideg eddig megtette a hatását és a vaddisznóról nem tudtak a térségben.
 Sajnos mára változóban van a helyzet, mert a felmelegedés hatására az osztrák Alpokban már feldúrtak néhány legeltetésre használt gyönyörű havasi rétet.
  Mit lehet itt tenni, hogy pár éven belül ne a pokol szabaduljon el ebben a csodálatos mesevilágban, ahogy az Alpok világát jellemezhetjük manapság? A vaddisznó melegkedvelő faj, a klímaváltozás egyértelműen a jelenlegi életterének kibővülését hozza meg  faja számára.
  Ezt a folyamatot hagyományos vadászattal az ember már nem tudja megállítani, mert az alpesinél lényegesebben kedvezőbb terepadottságok esetén, sík területen sem lehet a vaddisznó károkozását és létszámát kordában tartani.
 Itt nincs más lehetőség, mint a természetes ellenséget, a kipusztult nagyragadozót, a farkast kell visszahonosítani és helyzetbe hozni.
Az Alpok erdőségei azonban nagyvad által és itt elsősorban gímszarvasra és őzre gondolok nagyon gyéren lakottak. Ahhoz viszont, hogy itt a farkas életlehetőséget találjon kezdetben szükséges lenne a szarvas létszámának emelésére, hogy a farkasok ne haljanak éhen.
  Ugyanakkor szükséges lenne mind az őz és a gím esetében is a női ivar és az elsőéves szaporulat  vadászatát megtiltani. Válassza ki a természet a túlélésre alkalmas egyedeket, ezért a vadász által eddig végzett selejtező munkára sincsen szükség. Majd a természet és a farkasok fognak selejtezni. Viszont lehetne vadászni az őzbak és a gímszarvasbika teljes kulmináción átesett trófeát hordó, kimondottan golyóra érett egyedeit.
Ugyanakkor az időközben megjelenő vaddisznó minden korú és ivarú egyedeit csak egyéni vadászati módszerek alkalmazásával időkorlátozás nélkül vadászhatóvá kellene tenni.
El lehetne gondolkozni azon is, hogy a zsákmányállatok kiadósságának fokozása érdekében, teljes védelmet biztosítva, néhány csapat európai bölény visszahonosítása a területre nem -e volna indokolt.
 Ugyan ezek lennének a javaslataim a Romániában hatalmas problémákat jelentő, barna medve és farkas károkozásokra is, ahol a hozzáértő számára jól látható, hogy felborult a ragadozó és a prédaállat mennyisége és hozzáférhetősége közötti természetes egyensúly. Két dudás egy csárdában nem szokott megférni, tartja a közmondás és ez nagyon jól lejön, hogy ott ahol a nagyragadozók mellett az ember is vadássza a csülkös növényevőket, ott a terület nagyon hamar kifogy a préda állatból. Utána pedig a lakosság bezárt karámban tartott háziállat állománya következik, mert a ragadozónak hús kell.
 Olyan területeken, ahol a nagyragadozók még őshonosan jelen vannak,  az embertől egyenesen dőreség a nagyragadozók zsákmányállataira vadászni, hiszen előbb-utóbb ezen ragadozók élelem nélkül maradnak.  Ilyen helyeken a csülkös növényevő fajok kifejlett hímivarú golyóra érett egyedeire szabadna csak vadászni, mert ezt az állomány még károsodás nélkül el tudja viselni. A selejtezést pedig rá kellene bízni a nagyragadozókra és a télre.

  

Szigorú Bajor-tél

Napjainkban Európa didereg, mert keményen támad a fagy és a hó. Mindkettőből kijut az idén a Bajor-Alpokban is. Gyakori több napon át tartó folyamatos hóesés, mit hóesés, hóömlés... aztán eső, majd - 10 fok alatti fagyok és újra havazás és még nagyobb fagyok.

Ez csak nekem újdonság az itt születettek széles vigyorral nyugtáznak minden újabb havazást, hiszen ez mind a téli sportok gyakorolhatóságának időbeni kitolódását jelentheti.  A síszezon pedig jól fizető vendégkört szállít erre a gyönyörű vidékre, ahol minden lehetőség adott, hogy a tél szerelmesei jól érezzék magukat.

Én falun dolgozom, de  városban élek és a  munkahelyem naponta történő felkereséséhez oda-vissza összesen 36 km-t kell személygépkocsival levezetnem. A magyarországi tapasztalatokra építve, már előre rettegtem a tél beköszöntétől a járhatatlan téli országutakra gondolva.

Nos kellemesen csalódtam, mert itt korlátlan mennyiségű pénz áll rendelkezésre az utak állandó és folyamatos takarítására. Itt hétvégeken az útkarbantartó nem áll le, éjjel nappal folyik a hókotrók munkája, sőt a városokban felgyülemlett hómennyiséget éjszaka szállítják el hatalmas billenős teherautókra rakodva. A közlekedés biztosítása itt ebben az országban nagyon komoly gazdasági kérdés. A rendkívüli időjárás miatti kiesést csak nagyon indokolt esetben fogadják el.

A munkahelyeken a dolgozói létszámok nincsenek túltervezve, tehát mindenkire a saját feladata vár és ezért meg kell jelennie a munkahelyen, mert ha nem, akkor rövid úton kirúgják és olyat vesznek fel helyette akinek evidens, hogy a munkahelyen minden körülmények között meg kell jelenni.

Az országutakról most lehetetlen lefutni, méter magas, csonttá fagyott hókorlátok között kell autózni, mert a folyamatos hókotrás falakat emelt az utak szélein.

Állandósult a hideg,  nappal is -13 és - 17 fok között keménykedik.

A Zugspitzén, ez Németország legmagasabb hegycsúcsa ( 2943 m ) ma a hóréteg vastagsága 430 cm. Tegnap előtt esett hozzá 3 cm friss hó. A ma reggeli hőmérséklet pedig  - 22 Celsius fok.

Ugyanakkor a hegyi vasút völgy állomásánál ( 994 m ) a hóréteg "csak" 60 cm  és a hőmérséklet is "szelídebb" mindösszesen - 16 fok.

A személygépkocsik egy része nehezen viseli el ezt a hideget és az éjszaka az utcán alvó autók közül néhány egyáltalán nem akar elindulni. Ebben a francia márkák járnak az élen, nagyon bénák a hidegben.

A vonatközlekedés gyakorta akadozik, mert a hó befagy a váltók közé és nem működik biztonsággal a rendszer. Ezért vonatpótló autóbuszok járnak ilyenkor.

Mindezek ellenére hullhat bármekkora mennyiségű hó, lehet itt akár Szibéria is, itt az élet nem áll meg soha.

És ez így van rendjén.

Üdv az Erdésznek......

   Negyven évnyi gyakorlati tő melletti erdész kerületvezetői beosztásomból huszonegy esztendőt a SEFAG Zrt. Marcali Erdészeténél töltöttem el. Így aztán amikor az interneten való szörfözés során ismerős arcokkal találkozom megrohannak az emlékek, hiszen még manapság is elevenen élnek bennem az elvégzett munkák, az egész térség erdészeti koncepciója, a gyakorlati megvalósítás szakmai problémái és buktatói és a kialakított személyes kapcsolatok, emberi sorsok.

A Kapos TV "Erdőmesterek" című sorozatának  első része a Marcali Erdészettel foglalkozik  és a kilenc perces összes időből öt egész percen keresztül a korábban általam kezelt erdészkerület sikeres erdőgazdálkodási munkáit mutatta be.  Hozzá kell tennem és el is hangzik a film bejátszásban is, hogy az erdőtenyészet számára kiváló termőhellyel állunk szemben, amely a jól elvégzett szakmai munkát  gyorsan megtérülő sikeres erdősítésekkel, erdőfelújításokkal honorálta.

   Mivel manapság eldőlt dolog, hogy  erdészeti feladatokat már az életemben nem kívánok folytatni, így marcali szereplésem az utolsó szakmai megmérettetésem volt.

    Már Németországban dolgozom, nem a tanult hivatásomban, de mégis háromszor annyi nettóért, mint korábban otthon. A hétvégéim szabadok, nem kell éjszakai munkát vállalnom, ha leteszem a lantot a napi nyolc óra elteltével, a kutya sem szól hozzám.

   Ebből az apropóból aztán engedtessék meg, hogy értékeljem  ezt a kis kollektívát, akikhez jóban -rosszban az elmúlt huszonegy esztendőben szoros kapcsolat fűzött.

   Úgy gondolom, hogy igaz erdész szívvel érző és tevékenykedő kolleginák és kollégák találtak itt egymásra a közös szakmai munkában, ahol bizony a szakmai elhivatottság és nem a jó fizetések mértéke a jellemző. A helyzetkép sokkal árnyaltabb annál, mint ahogyan az Igazgató Úr, az elért szép eredményekről beszámol.

Természetesen az erdészek nem panaszkodnak, még sohasem tapasztaltam volna, hogy tüntettek vagy demonstráltak volna. Csak teszik a dolgukat unokáinknak ültetik az erdőt és bíznak az élhető jövőnkben.

 Innen üzenem mindenkinek aki ismer, hogy jól vagyok, magamra találtam, az új munkakörömben szeretnek a német munkatársak. Német rendszámú autóm, német honosított jogosítványom van  és az otthoni státuszom is "külföldön élő magyar állampolgár" -ként került a nyilvántartásba.

  Szeretettel üdvözlök minden kedves kolléganőt és kollégát, szakmai elöljáróimat, közvetlen feletteseimet, kívánom, hogy az a fáradtságos munka amit ilyen elhivatottan évtizedeken át végeznek, egyszer legyen már valóban az értékén elismerten anyagilag megfizetve.

  Ehhez kívánok jó erőt, egészséget sok szép egészséges erdőt Marcali térségében.

  

kapos.hu/videok/kapospont_net_video/2011-12-20/erdomesterek.html