Bizonyára még sokan így gondolják, de a valóságban már kézzelfoghatóak a helytelen kezelésből adódó minőségi hanyatlás jelei. A gondok a rendszerváltozás óta dátumozhatóak, amikortól aztán minden mezőgazdasági tevékenység konkrétan nevesítve lett és az eddig bújtatott költségű vadászat terhei immáron önállóan kellett, hogy megjelenjenek az ágazat számláin. A vadászok abban lettek érdekelve, hogy az időközben tért nyert piaci szemléletű vadgazdálkodásuk során az ökonómiai vadeltartóképességet (társadalmi tűréshatár a csülkös vad létszámával szemben) jóval meghaladó mértékű nagyvadállományt tartsanak fenn, hogy a vendégvadászok számára minél rövidebb időn belül eredményes elejtést tudjanak biztosítani. A nagyvadállomány kezelése során elkövetett legnagyobb szakmai hiba, hogy egyetlen csülkös nagyvadfajunknál sem vették figyelembe az illető vadfajt jellemző reprodukciós rátát és az éves vadgazdálkodási kilövési tervekben még a létszám szintentartását garantáló éves szaporulat mennyiségének megfelelő mennyiséget sem ejtették el. Ennek lett aztán a következménye, hogy a magyarországi szabadterületen élő csülkös nagyvad állományának létszáma ma az egekben szárnyall. Igen ám de hatás sincsen ellenhatás nélkül és a vadászok saját maguk ásta csapdájukba estek. Mert szép gondolatok voltak azok, hogy más erdejének tönkretevésével és más gazdálkodók mezőgazdasági termelvényeinek a vad megsemmisítése útján minden évben hatalmas nagy nyereséget kasszíroztak és kellőképpen ki is szórakozták magukat. Az okozott károk megtérítését pedig mivel önszántukból nem akartak jót állni, ezért csak hosszú éveken át tartó bírósági pereskedések után történt elmarasztalások esetén fizették meg a károsultaknak, akik így csak nagyon sokára jutottak a pénzükhöz.Persze beindult a gazdálkodók önvédelmi mechanizmusa, az erdészek el kezdték keríteni a felújítandó fiatalosokat, mert egyébként remény sem lett volna arra, hogy azokból belátható idő alatt fiatal rudas állományok váljanak. Ezzel aztán még jobban kiszorult a csülkös nagyvad az erdőből a mezőgazdasági területre, ahol még intenzívebben károsított a korábbinál. Nos a földtulajdonosok sem maradtak adósok, mert stabil és mobil (villanypásztor) kerítések ezer kilométereit telepítették a földjeik védelmében, minek következtében a magyarországi csülkös nagyvadállomány mozgási lehetősége, élettere totálisan beszűkült, mert ekkora létszámú nagyvadállomány tartása a leszűkített élőhelyen egyenesen lehetetlen. Ezért aztán eszméletlen módon megemelkedett a nagyvad és a gépjármű által okozott közlekedési balesetek száma és nemcsak az éjszakai órákban, de nappal is. Autópályáinkon is jelen van a nagyvad, amit sajnos jónéhány halálos kimenetelű ütközéses baleset is bizonyít.Nos nem csoda, hogy a kialakult helyzetet látva az érintettek tűzoltómunkába fogtak és elkezdték a létszám csökkentést, amit nem tévedünk, ha mészárlásnak nevezünk. Ugyanis az elvárható létszámszintre történő visszaállás felülírta a korábban törvényekben és rendeletekben lefektetett vadászati válogató selejtezési gyakorlatot és gyakorlatilag mindenre lőnek ma ami keresztben megáll. Egy mókuskerékbe került a vadászat, mert muszáj a létszámot csökkentenie, ennek révén a végtelenségig vissza fiatalodott a nagyvadállomány korosztályi viszonya, eltűntek az öreg bikák, amik a jó vadászati bevételeket biztosították és ezekből elég volt csak kettőt - hármat lövettetni, hogy egy-egy vadgazdálkodási egység számára az azévi gazdálkodásának nyereségét megtermeljék.Mára ennek a világnak fuccs lett, lehet a vadat éjjel-nappal zaklatni, halomra lőni és mégis veszteséges az ágazat, mert időközben elszállt a minőség a trófeaképzés területén, amely minden vadfajjal történő gazdálkodás alapja.Nos szép napot vadászok, egy kalappal......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése