Nem valami szép téma, de életem során elég sokszor volt részem benne és most úgy hozta a sors, hogy itt Németországban, ahol élek, először kellett fogorvoshoz mennem.....
Sajnos az egyik hátsó, bölcsességfognak is nevezett őrlőfogam fájni kezdett, érzékennyé vált a hidegre és ki is mozgósodott... Nem volt mit tenni fogorvoshoz kellett fordulni.
Félve nyomtam meg hát a csengő gombját, hogy az elektromos ajtó beengedjen a rendelő előterében lévő kartonozóba.
Miután gyakorlatlan németséggel eldadogtam, hogy mit is szeretnék, a betegfelvételt és az előjegyzést intéző hölgy közölte velem, hogy mindenképpen meg kell egyeznünk egy határidőben,amikor fogadni tudnak. Az egyeztetés során azonban kiderült, hogy az Ő általa felajánlott időpontok az én munkabeosztásommal ütköztek, míg nekem eléggé fájt is fogam és szerettem volna ha azonnal vállalnak.
Mikor látta a hölgy hogy nem sokra megy velem, akkor nagy sóhajtással elébem tolt egy kérdőívet, hogy töltsem ki. Ebben a korábbi egészségi állapotomra, betegségeimre, gyógyszerérzékenységre és egyéb dolgokra kértek információkat tőlem.
Az űrlap kitöltése után még be kellett fizetnem tíz eurót, mert ennyi a negyedéves vizitdíj, amit negyedévente egy alkalommal kell befizetni annak, aki igénybe veszi a fogászati rendelést.
Némi várakozás után aztán már egy asszisztens hölgy szólított, majd a doktor Úr is előkerült.
Mondom neki, hogy ne haragudjon de eléggé rosszul beszélem a német nyelvet, mire azt válaszolja, hogy Ő is.
Aztán elmondja, hogy Szlovákiából érkezett, de ez az ellátás minőségét nem fogja rontani és jól esően nevet rám.
Igen ezt húzni kell, de azért még meg is röntgenezzük..... Már megyek is az asszisztens hölgy oldalán
a szomszéd szobába, egy kényelmes bőr székbe ültet, majd a kérdéses fogra helyezzük közösen a röntgen adaptert, amit aztán én tartok meg kézzel masszívan, míg Ő egy nagy monitoron nézi, hogy az van-e benne amit le akarunk röntgenezni. Majd elkészül a felvétel.... és vissza a fogorvosi kezelő székébe....
Húzni fogunk, mondja a doki, miközben az asszisztens nedvszívó gézelőtétet tesz az állam alá.
Huuuuhhhh húzattam én már fogat otthon eleget, ezért pillanatnyi időt kérve szorongva veszem elő a csomag papír zsebkendőmet. Arra nem lesz szükség mondja az orvos, de hát én keletről jött ember vagyok, majd hiszem ha látom.....
Aztán elkezdődik a kezelés és nem értem, hogy mit matat a számban, mert semmi kellemetlent nem érzek. Mintha ultrahangos késével a fogat körülvevő fogínyt fejtené le a fogról, de csak tippelek, mert semmit sem érzek... egyszer csak látom a kezébe a nagy injekciót nagyon csúnya sűrű sárga folyadékot szurkál valahova belém, de ezt sem érzem.... pedig a látványára majdnem becsináltam, mert otthonról ismerem a belém pumpált Lydocain feszítően fájdalmas érzését. Itt meg semmi... Lesz itt foghúzás is???? Ez a kérdés dörömböl bennem.....És nem kell ki sem mennem, hogy hasson az érzéstelenítő, folyamatosan dolgozik rajtam a doktor Úr. Egyszer csak már kezében is egy kis finom fogó és rá fog a kihúzandó fogamra. Felkészült? - kérdezi tőlem. Fejbólintásomra pedig nem fogja le a fejem az asszisztens, de ugyanakkor már koppan is a kihúzott fogam a vesetál alján. Ez nem igaz nem hiszem el. Nem rángatták a fejem, nem tört bele a fogam gyökere az ínybe, nem hallottam az ínyből kitépett fog recsegő foghús szakítását és nem öntötte el a számat a vér, sőt egy csepp vér sincs a számban és valóban semmi szükség a kezemben szorongatott papír zsebkendőre.
Eszméletlen, ha nem lennék részese, akkor el sem hinném, hogy itten így zajlik egy foghúzás....
Hihetetlenül más ez a világ mint az otthoni....
Tampont kapok a kihúzott fogam helyére, fél óráig kell hogy bent legyen.
És azonnal tudok beszélni, nem zsibbad a fél arcom.... Az öröm és a megkönnyebbülés kiül az arcomra és a személyzet is mosolyog látva megelégedésemet.
Jaaaajjj istenem mi magyarok de rossz helyre születtünk......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése