Hegyi túrázás és egy meghiúsult csúcskísérlet...

  Éreztem, hogy előbb-utóbb ebbe a témába is bele kell hogy menjek, mert itt csak hegyek vannak, ez a térség az Alpok térsége a hegyek világa. Az itt élő népek pedig, ha csak egy kis jó időjárás adódik, már azonnal a hegyeket járják.

 A hegyekhez vezető utak erdő - és mezőgazdasági kezelésben lévő, murvával felszórt üzemi utak, amelyeken gépjárművekkel csak a területet kezelő szakszemélyzet közlekedhet. A kirándulók, túrázók számára viszont kerékpárral és gyalogosan minden időben rendelkezésre áll, ezért a gépjárműveket a legutolsó közúti parkolóhelyen kell leállítani. Innen aztán csak gyalog vagy kerékpárral lehet közlekedni tovább az elég messzire található végső túra célig.

A gépjárművet tehát az "alaptáborban " kell hagyni és innen kezdve az ember csak saját magára számíthat.

Kétféle túrázó járja az Alpok hegyi világát, az egyik a kisebbség a gyalogosan szemlélődve kiránduló, fényképezgető az "ameddig jutok odáig érek" szemlélettel felszerelt igazi felüdülést és szépségeket keresők csoportja, míg a másik csapat amelyhez a többség is tartozik teljesítményorientált, skalpgyűjtő. Ha gyalogos, akkor a Nordic Walking megszállottja és két bottal lendületesen poroszkálva már 400 m-ről hallható zajos jövetelük, ha kerékpáros akkor pedig 22 sebességes túrakerékpárján a legnagyobb emelkedőnél is talál kapcsolható sebességet, hogy ne kelljen gyalogosan tolnia a kerékpárját. Ez utóbbi csoport tagjai nem fogékonyak a táj által kínált szépségekre, vadon élő állatok, vadon növő növényritkaságok, gombák, különleges formájú hegygerincek hidegen hagyják őket. Az Ő meghatározó motivációjuk az előre betervezett hegycsúcs  meghódítása és kipipálása, illetve a napi letekert km összessége.

Egy biztos, hogy az alpesi országok magasan vezetnek az elvégzett lábműtétek mennyiségének vonatkozásában. A síelés,  a teljesítmény erőszakolt hegyi kerékpározás és a Nordic Walking, amit lazán csak  "Északi gyaloglás" -ként tudnék lefordítani, nagyon erősen igénybe veszi a térd ízületeit és a visszereket, amelyek előbb-utóbb műtéti beavatkozást tesznek szükségessé.


Ma egyedül vagyok és igazán nem volt tervem, hogy hova is kellene menni túrázni? Griesen előtt le tettem a kocsit majd, a kavicsos üzemi úton mintegy 9 km hosszan gyalogoltam Elmau Hütte-ig. Ez 400 m magassági emelkedéssel is járt.
Itt aztán úgy döntöttem, hogy egy  a nyíllal jelzett útvonalon haladva a Frieder-Spitze-t szeretném meghódítani.
Egyébként semmit sem tudtam, erről a Békésnek nevezett hegy csúcsáról, csak a kíváncsiság indított neki a csúcshoz vezető, a köveken szakaszonként piros sprayvel jelzett úton. Ez először gépkocsi szélességű volt, majd hamarosan gyalog ösvénnyire szűkült. Aztán ahogy még jobban leszűkült jól látszott, hogy őzekkel, szarvasokkal közösen használjuk ezt a gyalogutat.

Már három óra időtartam óta csak felfelé kapaszkodom és mivel botok nélkül vagyok a térdizmaim eléggé megérzik. Érzem hogy egyre magasabban vagyok, az eddigi állatnyomokat a zergék patájának nyoma váltja fel, jelezve, hogy immáron átléptem zerge ország határát is. Az erdőhatáron vagyok, olyan  1800 m tengerszint feletti magasságon, a törpefenyők birodalmában, az úgynevezett Latsche-zone-ban. Ezen felül már csak havasi legelők, majd kopasz sziklák következnek. Nem tudom milyen magasan van a Barátságos csúcsa, mert az élelmemet még az alján elfogyasztottam a vizet pedig feléig ki ittam.

De jönnek lefelé bősz Nordic Walkingosok tőlük érdeklődöm.....

-Ist die Bergspitze noch weit?

-Ja. Ungefähr noch 2,5 Stunden.

-Ah so! Ist es sicher?

-Ja.

Nos nem voltak valami bőbeszédűek, pedig lefelé ereszkedtek.

Amit mondtak, viszont nagyon megszívlelendő. Elmúlt délután kettő óra és én itt vagyok még két és fél órányira a csúcstól. Számolok egy kicsit. Eddig jöttem az autómtól 4,5 órát. Most két óra, meg még ha két és fél órát megyek a csúcsig akkor azt fél ötre érhetem el. Visszafelé pedig egy minimum hat órás út áll előttem, amit semmiképpen sem vállalhatok, mert rám sötétedik. Itt pedig azért jó ha az ember a lába elé tud nézni. A lábaim elé, melynek térdei egyre jobban fájnak a szokatlan igénybevétel miatt.

Tehát a csúcshódítás ma biztosan elmarad. Sajnálom, mert jó magasra felkapaszkodtam.

Mivel lehetne egy kicsit vigasztalódni? Talán a zergékkel, még van egy kis időm talán találok belőlük egy párat.

Van is szerencsém meg nincs is.

Az egyik szerpentin fordulóban látom, hogy kivált egy nőstény zerge a kis gidájával a törpefenyvesből.... huuuuhhhh nagy ám az izgalom, nem csak a nagy emelkedőn megtett út miatt....hanem első vadonban élő zergéimmel találkozom....itt az Ammergaui Alpokban.

Dobog is a szívem rendesen és a kezem is remegve irányítja a 26 szoros zoommal rendelkező fotómasinát a zergék irányába.....Az első képet el is cseszem rendesen, az exponálás pillanatában húzok bele ... a másik kettő már jobban sikerül, de eléggé előnytelenül áll a zerge mama, illetlen hátsó felét mutatja nekem, majd gyorsan el is lép....


Nos nem a legjobb felvételek... be is nyilaztam, hogy a zerge hol látható... de ott van az biztos....

Ennyi "kaland" után aztán nem maradt más lehetőségem, mint visszafordulni és tartósan ereszkedni lefelé....hiszen a következő képeken lévő Frieder csúcsát kellett volna még megmásznom, ami nem igazán volt még karnyújtásnyira hozzám és még egy hómezőn is keresztül kellett volna mennem, ami a sport félcipőmnek bizonyára nem használt volna....

Útközben sok ereszkedő Nordic Walkingos elől kellett félre állnom, mert a botokkal sokkal gyorsabban tudtak haladni, mint én bot nélkül. Ráadásul nekem  a  lefelé menetben még jobban megfájdult a térdem, mert folyamatos erős terhelést kapott. Tehát a túrabot használatának hegy- és lejtmenetben van kiemelkedő jelentősége. Nagyon fontos a bot méretének megválasztása, mert igazodni kell az azt használó ember méretéhez. Általában a testmagasság 66 %-a kell hogy legyen, de a gyakorlati Nordic Walkingosok a 62 %-ra esküsznek. Vagyis egy 170 cm testmagasságú  személy számára két darab egyenként  (170 cm x 0,62 ) = 105 cm hosszúságú bot az ideális választás. A botokon keresztül a testsúly terhelésének súlyából jelentős mennyiséget a karokra tudunk hárítani, így a térdízület igénybevételét tudjuk csökkenteni. Ennek egy hosszabb túrán nagyon nagy jelentősége van.
 Szóval legközelebb a hátizsákomba fog kerülni a két, rövidre összenyomott teleszkópos túrabot és lejt és hegymenetben használni is fogom őket.
Azért így is lejutottam az "alaptáborban " veszteglő autómhoz. Nem mondom, hogy kipihentnek éreztem magam, de a gyönyörű látnivalók kárpótoltak az elszenvedett fáradtságért.

Hát ennyit a mai napról..... otthon megnéztem a neten, a Frieder 2049 m magas. Azért ez nem a Kékes, de meg fogom hódítani és a zergéivel is eljátszadozom majd egy kicsit.....