2012. január 23., hétfő

A Bajor-Alpok gímszarvasa





Már régóta készülök, hogy írjak a Bajorország déli részén az Alpok erdeiben élő, az itteni időjárás viszontagságaival sikeresen dacoló gímszarvasról. 
Eredeti, alföldi mocsaras, erdős-sztyeppi élőhelyét megtagadva 1300-1800 m tengerszint feletti magasságig is felhatol és ezen a magasságon  ezt az élőhelyet teljesen kihasználja. Olyan sikeres, hogy alkalmazkodóképességében még egy nagy vitalitású vadfajt, nevezetesen a vaddisznót is maga mögé utasította, mert ennek példányairól egyáltalán nincsen adat ebben a magasságban, ahol bőségesen terem a bükkmakk, rengeteg a fenyves, nincsenek nagyragadozók, farkas, medve,  de gyéren előfordul a hiúz.
Van viszont Tél, nagybetűvel írva, idényenként 3-5 m magas hótakaróval és alkalmanként - 20 C fok alatti napokon keresztül tartó hőmérsékletekkel. A vaddisznónak ez már elviselhetetlenül sok és az Alpok hegyei elől meghátrált. Annál figyelemreméltóbb a gím teljesítménye, hiszen teljesen az alpesi viszonyokra specializálódott két csülkös kérődző nagyvadfaj, a zerge és a kőszáli kecske mellett talált létjogosultságot az erdőhatár alatti területeken.



Az élet a gímszarvas számára nem könnyű ezen a vidéken, ezért téli etetés, emberi gondoskodás nélkül fennmaradása, a faj tartós jelenléte kétséges  lenne. Ebben a magasságban nincsen mezőgazdasági növénytermesztés, nincsen se kukorica sem burgonya, csak a legelőgazdálkodás és a kapcsolt állattenyésztés, kecske és marhatartás működik.
Hiába a havasi legelők bíborherében és egyéb egy és kétszikűekben  bővelkedő táplálék kínálata a nyári és őszi időszakban, de a téli erdő nem képes maradandó károsodás nélkül a szarvast eltartani.
Ezért aztán már ősztől ezen a vidéken el kezdik a szarvas etetését, amely történhet körülkerített, zárt teleltető szarvaskertben vagy szabadon, valamely védett völgyben kialakított etető helyen.









Az etetett takarmány a helyszínen készített fűsiló, takarmányrépa és fűszéna, mind  helyileg megtermelt alapanyagokból, valamint hullott alma, takarmánytök és kristályos ásványi só.
A teleltető kerítések területe 20-40 ha területűek, több zárható kapuval és kiváló megközelítést biztosító úthálózattal. A kapuk ősszel sokáig nyitva vannak, miközben már teljes gőzzel folyik az etetés. Minden nap etetnek, csak annyit, amit a bent lévő szarvaslétszám egy nap alatt el is fogyaszt. Azért nem adnak ki több takarmányt, mert akkor a szarvas elunja magát és elkezdi hántani a kerítésben lévő fenyők kérgét. A kéreghántás nélkül kiteleltetett kerítés szarvasállománya a szakszerű etetés bizonyítéka.
A kerti szarvas teleltetése során a vadászok látványetetést rendeznek. Belépődíj fejében, kényelmes és nagy befogadóképességű lesekről, kilátókról egy órán keresztül bárki megfigyelheti a kerítésben az etetésre vonuló szarvasokat. Az érdeklődés nagy és az így kapott nem elhanyagolható bevételt a teleltető kert fejlesztésére fordítják.
A kertben lévő vadat a hóolvadás után a kapuk megnyitásával ki engedik a szabad vadászterületre.
Ezzel a módszerrel az alpesi vadászok nagyon rajta tartják kezüket az általuk kezelt szarvasállományon, hiszen a bikákat egy télen keresztül  folyamatosan meg tudják figyelni, elhullajtott agancsok mindegyikét felveszik a kerítés területén belül, a bikák agancsait sorozatba állítják és komoly következtetéseket vonnak le a jövő évi kilövési és állománykezelési terv összeállítása kapcsán. 



Azonban előfordulnak érdekes dolgok, mint ahogyan ennek a csaposnak a jelenléte is erősen a szakmai munkát bírálja. A kerítésben nem szabad vadászni. A csapos,- amely egy igazi selejt bika-  bejött az ősszel a többiekkel, itt a kertben  a kilövésére már nem volt lehetőség. Most egész télen itt eszi a drága takarmányt, igazi selejtként mutogatja magát, majd  tavasszal a kapuk nyitásával el kell engedni, mert májusban nincs a szarvasbikára vadászati idény.....Így aztán esetleg a bőgésben, ha puskacső elé kerül, ha kerül....






A környezeti feltételek, az élőhely minősége elég szigorú határokat szab az Alpokban a gím trófeaképzésének. Hat kg-os golyóra érett szarvasbika trófea átlagsúly, de van egy két kivétel, ami aztán az itt folyó vadgazdálkodási munkát ösztönzi. Mint ahogy az máshol is megszokott történni itt is pár esztendeje korán kilőtték a terület alfa szarvasbikáját.....




Ezt aztán a helyi Média is jól felfújta.....





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése