2011. március 13., vasárnap

Jókor lenni, jó helyen....


A mai világunk ismeretében egy hely koordinátái és egy időpont megadásával létrejöhet egy sikeres találkozó....Azt már tudjuk, hogy hol keressük a bikáinkat, de nagyon szükséges lenne ismerni az időpontot is, mert ezzel rengeteg felesleges mászkálást tudunk megtakarítani, időben, benzinben és pénzben egyaránt.

És akkor van egy mondás ami ide is fokozottan érvényes... egy kicsit áthelyezve más környezetbe....mindent el lehet érni, de nem mindenhol, nem mindenkor és nem mindenkinek.... azért ezen gondolkozzatok el....javaslom.....

A gímszarvasbika agancsának elhullajtásának folyamatát a Nap beesési szögének emelkedése, a napi inszoláció tartalmának növekedése indítja el. Ez egyébként az időjárásban felmelegedést generál, ami ugye hőmérőkön keresztül kitűnően mérhető.

A szarvasbika szervezetében hormonális folyamatok indulnak el, a tesztoszteron férfi hormon minimális szintre esik vissza, míg más jellegű hormonok éppen ebben az időszakban főszerepet vállalnak a szarvas szervezetének alakításában. Ezek hatására aztán a szarvasbika el kezdi váltani a szőrzetét, a rózsát körülölelő vérerek a rózsa alá a csontot elbontó kémiai anyagokat, enzimeket szállítanak. A köznyelv ezeket csontfalósejteknek nevezi, amelyek tevékenysége során aztán pontosan eddig még be nem határolt időtartam, saját megfigyeléseim alapján 17 nap alatt elbontják a koponyacsont rózsa alatti részét és folytonossághiány következtében az agancs leesik az agancstő csontjáról.
Ennek a folyamatnak van egy, a szarvasbika szervezeti felépítéséből és működéséből fakadó biológiai sebessége, ha a folyamat elindult, akkor már nem áll le, de takarékos anyagcsere forgalomra történő kényszerű visszaállás esetében tud lassulni.

Nagyon régről él az a téves szakmai nézet, hogy a legelső elhullajtott agancsok kivétel nélkül öreg, túlkoros bikák által elvetett agancsok lennének. Ezt kategorikusan cáfolni tudom, ebben a tevékenységemben húszegynéhány évet eltöltött gyakorlatom távlatából.
A legelső eldobott agancsok sohasem nagy súlyúak, általában 2,5-3,5 kg közötti félszárakról beszélhetünk. De nem is ez a lényeg, hanem az hogy legelsőként a legtehetségesebb bikák hullajtják el az agancsaikat, azok amelyek abban az évben nagyot akarnak javulni a trófeaképzésükben, legyen nekik harmadik, ötödik vagy éppen tizedik agancsuk aktuális felrakása abban az esztendőben. Ebből aztán egyértelműen kiderül, hogy miért találtunk február 06-án a sok hozzáértő teljes megrőkönyödésére az idén párban 1,6 kg súlyú, még gyöngyözetlen, csúnyácska agancsokat és március 10-én több mint egy hónapra rá 3,4 kg-os előttünk ledobott gyönyörű érett félszárat. Nyilvánvalóan, hogy a bikák képessége ( tehetsége) és nem a kora az, ami a korosztályok agancshullajtásának az időpontját jelentheti. Természetesen az állomány magját képező azonos képességű bikák korosztályainak egyedei azért egymáshoz jól közelítő időintervallum alatt válnak meg az agancsaiktól.


Mikor is történik mindez?

Vannak a természetben jelek, amiket ha jól nyitvatartjuk a szemünket, akkor észre kell hogy vegyünk...

A legelső, hogy a szarvasbikák kéregdörzsölési tevékenysége jól láthatóan megemelkedik. Ezt legfőképpen fiatalosokban tapasztalhatjuk meg, biztos jele annak, hogy a folyamat megindult, és az agancsokban trombocitálódó, elzáródó, a csontszövetekben lévő szállitópályák eltömődési jelensége, viszkető érzést stimulál a bikákban. Ezeken a helyeken ahol a legelső dörzsölések elkezdődnek én sohasem találtam agancsot, bármennyire is a kidekorált környezet arra biztatna, hogy kellene találni.... Ez azért van így, mert az ilyen dörzsölő szarvasbikák esetében bár beindult az agancselvetés biológiai folyamata, de az még nagyon a kezdetén van és ezeken a helyeken nem szokott hullani agancs, mire ezek a bikák el kezdik hullajtani az agancsaikat, akkor már dörzsölés céljából a fiatalosokat nem látogatják.




A mindenfelé csomóban hulló, töredezett, kiszáradt szarvasszőrök figyelmeztetnek bennünket, hogy a hormonális változások a szarvasbikáknál beindultak. Először a tompor szőrei hullanak, majd később ez átterjed a comb külső felületére és az oldalra is. Ebben az időszakban a tarvad még nem vedlik, az egy jó hónappal később fogja megkezdeni.




Az élővilág más jelzéseire is jó ha odafigyelünk, az agancshullajtás megkezdésekor bontanak barkát a fűzek, a mogyorók és megjelenik a hóvirág és a tőzike mellett a szártalan kankalin, amit éppen ezért egyes vidékeken agancsvirágként is ismernek.

A szajkó mókázgatása komoly figyelmeztetés az agancsgyűjtő számára, hogy ideje megindulni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése