Fogyóban a magyar apróvad....

Na ez a téma is megér egy misét.... hiszen hajdanában danában....na de inkább gyónjuk meg bűneinket, hátha tanulunk belőle....

Fújjuk el akkor a nótáját a mára a kipusztulás mesgyéjére sodródott apróvadnak...

http://www.youtube.com/watch?v=bCklH9gQAAg aaaahhhhhh, hogy ez a zeneszám egyáltalán nem illik ide?

Csak annyira, mint mindenkinek a viselkedése, aki ezzel a témával kapcsolatba került ...Ez a téma összetett, több tényező alakulását kell vizsgálni ahhoz, hogy az igazság kiderüljön...

-az élőhely negatív változásai

-a zöld mozgalmak túlzó ragadozóvédelmi progjamjainak begyűrűződése

-a vadászati szerepvállalás

-a társadalmi, politikai változások kihatásai

Az élőhely negatív változásai

Az 1970-es évektől vannak tapasztalataim, mert már gyerekfejjel volt lehetőségem sok olyan dolgot megtapasztalni, amit ma hiába is keresnél e kis hazában...... Hogy ne menjek messzire az augusztusi fogolyvadászat a címerét hányó kukoricaföldeken és burgonyásokban, az áprilisban golyólövéssel jó bögyközépen talált dürgő túzokkakasok látványa, a vetési varjak még kezdetben a fészkelőhelyeken is engedélyezett lőfegyveres gyérítése, a szarka fészekből történő ugratása, a sün és borz vadászatának engedélyezése, a sztrichninnel kezelt méregfalatok útján történő rókagyérítés, a foszforszörpös tojással történő ragadozó gyérítések, a kotorékok begázosítás révén történő felszámolása....a vidra vadászatának engedélyezése, a vadászterületen tartózkodó kóbor ebek és macskák magyarázkodás nélküli elejtésének lehetősége. És akik pedig nem voltak szívbajosak azok jogi következmények nélkül, hatályos jogszabályi tiltás hiányában európai barnamedvét, farkast és jávorszarvast is elejtettek hazánk területén. Ha, ha, lassan tíz soron keresztül sorolom azokat a dolgokat, amelyekre manapság bízvást keresztet lehet vetni. És egyúttal keresztet lehet vetni az akkori apróvadmennyiség bőségére is.....

A dübörgő gazdaság által felébresztett magyar puma, acélos izmaival hatalmasakat ugrott....a nagyüzemi mezőgazdasági szántóföldi gépsorok alapvető foglalkoztatásának követelményeként a szántóföldi táblaméretek átlagosan 5-600 ha kiterjedésűre nőttek.

Az ismétlődő belvizes elöntések felszámolására beindult a talajmeliorációs program, amelyre akkori árakon is számolva milliókat áldozott a kormány.

A mezőgazdasági nagyüzemi szántóföldi területek táblaméretekben dréncsőhálózattal, alagcsövezéssel lettek ellátva, ahonnan a talajvíz mérnökileg jól megtervezett lecsapolócsatornák fürtrendszerein keresztül a Jászsági a Keleti Főcsatornákba és még sok más egyéb gyűjtő-lecsapoló és öntöző csatornákba ömlött.

Aminek aztán az lett a tartós következménye, hogy az Alföld talajvízszintje 1,5-2 méternyit süllyedt, nehéz helyzetbe hozva a szántóföldi növénytermesztést és az alföldi mentett területen lévő erdősítési tevékenységet aszály időszakában. Csapadékos időjárás esetében viszont jól működött a rendszer, mert éppen a lehulló esők csapadékhozama hiányzott szinte folyamatosan a talajból... Ilyenkor aztán az átlagból kiemelkedő termésmennyiségek realizálódtak.

Az apróvadra káros anomáliák éppen a hatalmas nagy táblaméretekből fakadtak.

Egy-egy 5-600 ha-os szántóföldi tábla termésének csupán egy-két napon át tartó teljes betakarítási munkája a nyúlnak például komoly bonyodalmakat okozott. Ugyanis ahol tegnap éjszaka még jóllakott ott mára egy kultúrsivatagot, egy hatalmas nagy üres, táplálkozási szempontból nulla értékű repülőteret talált. De mivel oly sokszor lakott itt jól és emlékében ezt jól meg is őrízte így, még napokkal a betakarítás után is a szokás hatalma újból és újból felkerestette vele a korábbi táplálkozásainak színterét.

Aztán mire lassan észbekapott, hogy valamit enni is kellene, akkor az átmenet nélkül történő táplálékváltás erősen megviselte a gyomrát, amit csak szerencsés esetben élt túl....

Az ugyanilyen táblaméretekben történő lucernások fűkaszálása, főleg ha az éjszaka is

folyamatosan folytatódott, nagyon kiszedte a vámot nyúlból, fácánból és fogolyból egyaránt.... a reggel a lekaszált területen 4-5 helyen csoportokban jelenlévő szarka és dolmányos varjú csapatok a maradék eltakarításában segédkeztek.

Az ilyen méretű gabonatáblákon aztán begyűjthetetlen mennyiségben képződött a szalma, aminek a feleslegétől égetéssel szabadultak meg, hatalmas tarlótüzeket okozva és jelentős mennyiségű apróvadat elpusztítva.

A gazdálkodás alapját képező táj kultúrsivatagi jellegét mezővédő erdősávok létesítésével próbálták mérsékelni, amelyek egyrészt a szelek hatása elől védtek, megemelve a termésátlagokat az erdősávok hatásaként azok közvetlen közelében, másrészt az apróvad számára nyújtottak némi élőhelybővítési változatosságot és biztonságot a talajművelő és betakarító gépek áldatlan következményeitől.

Aztán egy jeles évszám következik, amelyben egy újabb gengszterváltás valósult meg... Az elhitt szabadság az emberek nyakába szakadt, kárpótlások útján a magyar paraszt földhöz, erdőhöz jutott....Az évtizedeken át hiányolt ényém, ényém öröme határtalan lelkesedéssel ösztönözte az embereket a termelésre, minek következtében a magyar paraszt első dolga volt a földjén húzódó belvízlecsapoló árkokat beszántani, hogy ne vegye el a helyet a szántóföldi hasznos területből és aztán a mezővédő erdősávokat is kitermelte, mert annak helyén is szántóföldi növénytermesztést kivánt folytatni.

A zöld mozgalmak túlzó ragadozóvédelmi progjamjainak begyűrűződése

Nos ez sem lesz egy könnyű fejezet, mert tulajdonképpen az egész zöld mozgalom születése és erőre ébredése erre az időszakra esik. A Kisbalaton védetté nyílvánítása, az első kócsagőr alkalmazása és akkor persze eszembe jut a pótolhatatlan - immáron így kell írnom - néhai Futó Elemér neve is. Ami biztos az az, hogy a zöld mozgalmak az elsőként a Magyar Madártani Egyesület megszervezésével és az egész országra kiterjedő hálózatának létrehozásával és üzemeltetésével történelmet írtak Magyarországon. Apró lépésekkel vették be magukat a köztudatba, hogy aztán az őszintén feléjük nyújtott kézfogások után a karokat követeljék és jelenlegi étvágyuk is határtalan a magyarországi zöldmozgalmaknak, amelyet a mára már megszámlálhatatlanná szaporodott, a megélhetési kör köré szerveződött civil csoportulások szinte kikövetelnek maguknak.

Az ellenállás azért már kezdektől meg volt a vadászok és a természetvédő zöldek között és váltakozó, de többnyire zöld sikerek útján történtek a csatanyerések....védetté válik a sün, a borz nagyon hosszú indokolatlan időre, a kárókatona, a nyári lúd még ma is, pedig aztán a Kisbalaton környékén a vetésekben komoly taposási és tépési károkat okoz...aztán a görbecsőrűek minden faja, túlzásokba esve az egerészölyvvel kapcsolatosan, aztán két varjú háború is megvívásra került, sőt még maga a zöld mozgalom egy prominens, jelenleg is hivatalban lévő alakja is előállt és alkalmazta a ragadozómadarakra szelektív és csak a varjúfélékre hatásos injektált csalitojásokat, amik eléggé meggyőzőek voltak, de sajnos söpörték a hollót és a csókát is... ezért aztán betiltásra került. A vetési varjúkat pedig ennyi bántalmazás után védetté nyilvánították. Aztán jöttek a méreggel és tányérvasakkal történő

szőrmés és szárnyas ragadozók gyérítéseinek betiltásai, az élve befogó csapdák előtérbe helyezése, amik aztán még a mai napig is alapanyagot biztosítanak a solymászoknak....Aztán egy minden határt meghaladó sasvédelem, amely egyáltalán köszönő viszonyban sincs a szükséges prédaállatok mennyiségi lehetőségével....

Szóval a zöldek nagyon sokat tettek azért, hogy két fő vadászható apróvadfaj a fácán és a nyúl jó eséllyel mint ragadozótáp hasznosuljon a természetben. Fogalmazhatnék úgy is, hogy grandiózus ragadozóvédelmi terveik gyakorlati megvalósítását a vadászható hasznos apróvadfajok akkor még meglévő hatalmas állománylétszáma vitte sikerre.

A vadászati szerepvállalás

Ahova jutott a magyarországi apróvad helyzete, az nagyrészt a vadászok hozzáállásán is múlt. Kezdetben a vadászok eléggé összetartóak voltak, gyakoriak voltak a társadalmi munkák és ezek pénzzel nem voltak megválthatóak. A vadászati vezetés élvezte a tagság támogatottságát és hosszú évtizedeken keresztül hatékonyan működtette a nevelt fácán és vadkacsa programot, melyek eredményeképpen jelentős mennyiségű vadászati célt szolgáló szárnyasvadmennyiség került évente szabadterületi kibocsájtásra és visszavadászatra. A kunsági - nevelő fogalommá vált szakmai berkekben, mint ahogyan Árpádhalom neve is.

Amint azonban ide is beesett a hatalmas nagy szabadság, hangsúlyt kapott a kivagyiság," a pénzzel minden munkát meg lehet váltani, csak vadászni akarok" szemlélet és szakmailag és etikailag elkezdődött a vadásztársadalom hígulása, a vezetés is folyamatosan veszíti a tagság bizalmát. A tagságét, amely rengeteg ponton megosztott, polarizált egymással és a vezetőséggel is. Nincs fő csapásirány és amik vannak pedig az igaz vadászok által nem igazán vállalhatók fel, s így éppen azt a réteget veszíti el a vadásztársadalom, amelyik még hajlandó volt korábban két keze munkáját is adni a vadászat körülményeinek és eredményességeinek jobbítása érdekében.

Aztán bőségesen követtek el szakmai hibákat is. A kibocsájtó területek környezetében lehetett lőni a fácántyúkot is, ezzel aztán mindig is éltek, akaratlanul is hozzálőve a mennyiséghez a kotlást még felvállaló vadfácán tyúkokat. Persze ezek száma aztán évenként egyre kevesebb lett és genetikailag is taccsra került a szabadterületi állomány.

Aztán jó üzleti érzékkel a fácán utónevelése illő díjazás ellenében a vadásztársasági elnökök és vadászmesterek privilégiumává vált. Aminek a gyakorlati jelentősége abban állt, hogy a 6 ezer db nevelésre átvett fácánból aztán talán 300 db-ot vissza is tudtak vadászni a területen, de azért az Elnök Úrnak kifizették mind a 6000 db fácán nevelése után járó díjat.

A nyúlnál pedig gátlástalanul folyt az élőbefogás, a hálózás. Aztán a szigorú export követelményeknek az állatorvosi vizsgálaton meg nem felelt egyedeket lebunkózás helyett vissza engedték a vadászterületre.

Az apróvadas területen megjelenő vaddisznót egyáltalán nem kezelték súlyának megfelelően, az első 10 évben még kímélték is, mert új vadászati lehetőséget reméltek a jelenlététől. Ennek azonban beláthatatlan ára lett, mert a disznó szisztematikus kereső stilusával és kitűnő orrával aztán szépen megszámolta a terület apróvadállományát és kivonta belőle gyorsan a saját fogyasztását.

A vadászok nem kezelik még ma sem súlyának megfelelően a lőhető szőrmés ragadozók, elsősorban a róka, a borz és újabban az aranysakál létszámának tervszerű és folyamatos apasztását. Sőt olyan szarvashibákat követtek el, hogy egy invazív terjeszkedő dúvadfaj, az aranysakál esetében vadászati idényt állapítottak meg, hogy a vadászati idényen kívül védettséget élvezzen, ezzel is aszisztálva mielőbbi megtelepedéséhez.

Aki nem tesz sorsa ellen annak a sorsa beteljesedett... persze még nagyon sok ok van, amit még részletezhetnék, de igazán felesleges, hiszen a felsoroltak is tökéletesen elegek ahhoz, hogy csődbe vigyék a vadászható hasznos apróvadat.

A társadalmi, politikai változások kihatásai

Míg korábban érvényt lehetett - legalábbis a nagy nyilvánosság előtt - szerezni annak az elvnek, hogy a vadászatban minden ember egyenlő, korra, nemre és rangra való tekintet nélkül, mára ezt csak vigyorogva hallgatja aki ilyet hall. Nos ez a dolog befuccsolt.... hatalmasak az egyes emberek közötti társadalmi különbségek, beindult és erősödik a társadalmi kasztosodás folyamata, a kialakult új társadalmi elitt egész másban utazik, mint a nagy többség. Ez a pénzes réteg a minőséget keresi és ezt már vadban és vadásztatásban Magyarországon egyre kevésbé találja meg. Olcsóbb és legalább a magyarországinak megfelelő minőségű szórakozást nyújtó más vadászországokat keresnek fel és itthon csak néhány kivételes alkalommal, meghívásból vadásznak. Ilyen meggondolásból kivonultak a hazai vadgazdálkodás és vadászat napi problémáiból, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy egy fillért sem invesztálnak a hazai vadgazdálkodásba. Pedig a hazai vadgazdálkodás hatalmas nagy kérdése, hogy a politikában meghirdetett zászlóbontás hogyan zajlódjon le, magyarul ki fizesse a révészt, mert azért ez nem magyar futbal, ahová úgy tűnik ömleni fog a pénz.

Ráadásul a korábban megtapasztalt vadállomány csak minőségének romjaiban él, hogy hogyan lehet ezt feltámasztani eléggé húzós kérdés.

A vadászok érdekérvényesítő képessége köztudottan csapnivalóan rossz, pedig aztán a hazai politika formálóinak mindig jelenlévő meghatározó személyiségei is folyamatosan vadásznak. A társadalommal történő kommunikáció is régtől defektes, nincs a vadászoknak kijelölt normális szóvivőjük, ráadásul ma Magyarországon két még jelenleg is a hatalomhoz és az írányításhoz görcsösen ragaszkodó országos szintű vadászati szervezet működik, amelyek aztán sok esetben nyilatkozattétel esetén még a szakmai egyeztetésre sem képesek. A széthúzás tehát bele van kódolva a vadászati tevékenységbe a felső vezetés és az alsó végrehajtói tagság között óriási szakadék mélyül. Ennek köszönhetően aztán a vadászati hatóság alsóbb szinteken nem egyeztetett olyan, a vadászati idények időtartalmát és a vadászható vadfajok ivarát és korosztályát érintő vadászati rendelkezéseket, döntéseket helyez érvénybe, amelyek minden jó érzésű vadász gyomrát felforgatják és számukra vállalhatatlan feladatokat fogalmaznak meg. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, akkor ilyen a megyei hivatalok által minden évben a szarvasbika vadászatára vonatkozó idényhosszabbítás február 15-ig és általában 5 kg trófeasúlyig és az életből származóak a példák, hogy az oldalba lőtt szarvasbika a rálövés helyén elhullajtotta a fél agancsát, míg a másikat a vérnyomra helyezett utánkereső véreb által követett csapáról lehetett felvenni és a kegyelemlövést immáron egy teljesen tarfejű bikának lehetett megadni. Vagy nagyon durva a mára teljesen elharapózott riglizés címszó alatt a hajtókutyák jelenléte és nem egy esetben a 40 db-ot jóval meghaladó, tarvadból álló és újabban a fiatal bikák megjelenése a terítéken egy-egy ilyen riglizés befejezésekor. Persze azt már régóta tudjuk, hogy a fiatal bikák fej és láb levágás után tarvadként kerülnek leadásra a hűtőházak és a feldolgozók felé. És akkor ami a vaddisznónál történik sem mindennapos. Ennek a vadfajnak nincsen olyan ivara és korosztálya amely egy vadászati esztendő alatt akár csak egy nap védelmet érdemelne, vagyis folyamatos vadászati nyomás alá van helyezve, és még etikai vétséget sem követ el az a vadász, tehát vadászati tevékenysége teljesen jogszerűnek minősíthető, ha akár tavasszal is csíkos malacokat vezető kocát lő.... Na ekkora szakmaiatlanságon aztán nem is csoda hogy, sok jóérzésű vadásznak felfordult a gyomra és hánynak az egésztől.....

Mindezektől függetlenül a vadászok, sportvadászok létszáma folyamatosan emelkedik, erősen közelíti a 60 ezer főt, de ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy az öregség, a vadászat üzemeltetésével járó, a fegyvertartáshoz kapcsolható herce-hurcák és azok anyagi vonzatainak folyamatos emelkedése miatt jelentős azon vadászok száma, akik már nem váltanak vadászjegyet és a fegyverüket is eladják.