Gyakorlati tanácsok a hullajtott gímagancs kereséséhez....

A vadászterületen elhullajtott szarvasagancs birtoklása a jelenlegi hatályban lévő jogszabályok szerint az érintett területen a vadgazdálkodási - vadászati jogot a törvény szerinti legálisan gyakorlóját illeti meg. Tehát hiába rendelkezem föld és erdőtulajdonnal, ha a vadászati jogomról lemondtam vagy bérbe adtam mások számára, akkor a tulajdonomon talált hullajtott agancs tulajdonjoga nem engemet illet.

Ezt aztán nem is ragoznám tovább, az ebből fakadó jogok és kötelezettségek minden állampolgárra egyformán vonatkoznak.....

Nos tehát ebben a fejezetben azok számára szeretnék információkat nyújtani, akik oly szerencsések, hogy az agancsgyűjtést legális keretek között művelhetik....

Nem mindegy, hogy a hullajtott agancsok gyakorlati begyűjtése során milyen szakmai elvárások mentén tevékenykedünk, mert a kierőszakolt (kontakt) agancselvetések kihatással lehetnek az új agancs minőségére és a szarvasbika egészségére is.

Ezért a legfontosabb feladat az agancsgyűjtés során, hogy a vadászterületen lévő szarvasállományt a lehető legkevesebbszer zavarjuk, ne késztessük őket vonulásra, mert ezek indokolatlan energiafelhasználással, stresszállapot kiváltásával járnak, amik pedig már az építendő új trófea minőségéből veszik el a megalkotásához szükséges energiákat és ezért a hullajtásban erősen zavart szarvasállományok bikái abban az évben a várakozások alatt teljesíthetnek a trófeaképzés során. Tehát nagyon fontos a nyugalom és a zavartalanság biztosítása.

Ehhez elsősorban azonban tisztában kell lenni pár dologgal. Elsősorban azzal, hogy a vaddisznó nem hord agancsot és a hazánkban élő szarvasok közül is ez csak a szarvasbikák fejét dísziti, tehát a tarvad az normális esetben agancstalan.

Ez pedig a kiváló nyomismeret elsajátításának szükségességére hívja fel a figyelmet. Nagyon tisztában kell lenni a talajba nyomódott csülkök melyik vadfajhoz való tartozása tekintetében, mert egyébként teljesen üresjárat egy vaddisznó konda vagy egyes vadkan nyomán megindulni és borítékolható a találkozás mindkét fél számára kellemetlen élménye....Azonban a szarvas esetében is tudni kell az ivarok és a korosztályok egyedei által hagyott nyomképletek között különbséget tenni. Tudnunk kell, hogy a normálisan kezelt vadászterületen a két ivar ebben az időszakban külön jár, tehát tarvad és bikarudlikról beszélhetünk, amelyeknek beállási, de még táplálkozási helyei is elkülönülnek egymástól. Borul ez a szisztéma az állandóan zavart vadászterületeken, ahol nincs nyugta a vadnak, nappal is kényszerből gyakran váltja rejtőzködési helyeit, sokszor kerül szem elé és a végén már az ivarok sem tudják tartani az önálló rudlikban történő elkülönülést és egy kevert masszában vonulnak, szezon a fazonnal jól megkeveredve, tízéves bika a tavalyi borjaktól hemzsegő tehenek és ünők társaságába kényszeredve.

Az első komoly és az egész szezon eredménytelenségére kihatással lévő tévedések ezen a területen szoktak bekövetkezni, amikor az agancsgyűjtő képtelen a beállóhelyen talált nyomokból az ott tartózkodó szarvasok ivarára helyesen következtetni. Az apróra járt gallytörmelék, a lehúzott akácsarjak kérgeinek látványa, a rengeteg hullaték a sok fekvés azt az információhalmazt továbbítja a felületes és képzetlen agancsgyűjtő felé, hogy itt ezen a beállóhelyen vár rá Hawai. Aztán hiába jár rendszeresen nap mint nap kellő óvatossággal, nem talál sosem semmit, de hallja, hogy mások felvették a nagy 5 kg feletti félszárakat, aztán már 3 kilogramosakat találnak és ő még mindig semmit. De kitart, mert eltántoríthatalan az elképzeléseitől, hiszen az általa látogatott beállóhelyen a nyomok éjszakánként frissülnek, a szeder agyontaposva, levelei lelegelve, tehát nagy tömegű vad mozog ott és egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy ne találjon ott agancsot. Ezért ha komolyabb beállóhelyet találunk, akkor a leghamarabb győződjünk meg róla, hogy azt milyen ivarú szarvasok használják. Nekünk a tarvad rudlira nincsen szükségünk, ezért ha meggyőződünk, hogy a talált beállóhelyet a nőivar használja, akkor a hely ismételt látogatásától bízvást eltekinthetünk.

Bennünket a bika rudlik érdekelnek és hogy bikák tartózkodnak a beállóhelyen azt kellő rájuk jellemző visszamaradt nyom is jelzi...

Legfontosabb ezek közül a lábnyom, amely a bika méretére, testnagyságára és korára ad útbaigazítást. Ha valaki igazán szép hullajtott agancsra hajt, akkor a szezon kezdetén csak olyan rudlikat figyeljen, ahol legalább 9 cm-es első láb nyomszélességű bikát is talál....

A nagy méretű lábnyomhoz, nagy csontozat, nagy test, nagy gyomor és következésképpen nagy agancsok tartoznak. Vannak akik ezt tagadják, hagyjuk meg őket a hitükben és ne foglalkozzunk a véleményükkel.....

A szarvasbika a fekvésébe, mivel lusta felállni, a hasa alá vizel.... Ez havas télidőszakban igen jól beazonosítható, mert a vizelet vérvörös színe a havon jól meglátszik... A tarvad a fekvésében sohasem vizel maga alá... a vizelet a vörös színét az elfogyasztott nagytömegű szederlevél festőanyagától kapja (planta tea)

Nagyon fontos tudni, hogy a gímszarvas hullatéka (ürüléke) ivar szerint elválasztható. A bikáké tömzsi, hegyük felé kis csúcsos végekben végződő golyók, amelyeknek az alsó szélesebb végükben pedig a kúpos csúcs beilleszkedésének megfelelő mélységű kis benyomódás van. Nem árt, ha az egyes golyók átmérőjét is megmérjük, mert az igazán jó bika hullatéka 1,7-2,3 cm közötti határok közé esik. Ennek nagysága a belek átmérőjével hosszható összefüggésbe, a nagyobb átmérőjű belekhez pedig nagyobb teljesítményű gyomor köthető.

A szarvasbikák az agancs trombózisos folyamatának beindulásától kezdődően sokat dörzsölnek....Nagyon fontos, hogy külön tudjuk választani a dörzsölés és a kéreghántás jelenségét, mert ahol csak a kéreghántást tapasztaljuk, ott a bikák nincsenek jelen....A dörzsölés az aganccsal történik és annak gyöngyözése és barázdáltsága hosszú vékony csíkokra forgácsolja a ledörzsölt kéreg maradványát és a dörzsölt tőrésznél pedig hosszú szálú kéregforgácsok találhatók....A kedvelt fafajok az akác, kőris, éger, hárs, fenyők, különösen kedvelt a duglasz, luc, jegenye és a vörösfenyő....

Azonban itt sem mindegy, hogy milyen vastagságú fán dörzsöl a szarvasbika, számunkra az a jó, ha minél vastagabb törzsű fákon teszi ezt, a 8 cm feletti átmérőjű törzseken dörzsölő szarvasbikák már komoly méretű agancsokkal bírnak.

A szarvasbikák szeretnek dagonyázni és ezt teszik mindaddig míg a nagy hideg csonttá nem fagyassza a sarat. A tarvad nem dagonyázik, tehát ha magasan sárral kent dörzsölődző fát találunk, azt bika kente össze.