Gyalogtúra Zergeországban...

     Aki azt hiszi, hogy én megelégszem két, a múltkor fenéken fotózott zerge képével az nagyon nem ismer engemet. Sajnos legutóbb túl későn érkeztem, a zergék nagy része a meleg miatt már kereste az árnyékot adó hűst és a törpefenyvesbe vonultak el pihenni.
      Ezért aztán folyamatosan gondolkoztam azon, ismerve a jelenlegi körülményeket és lehetőségeket, az időjárás előrejelzés adatait, hogy hogyan lehetne a zergék sikeresebb fotózása érdekében előrébb lépnem. Csak magamra számíthatok ebben az ügyben, de ezt én jobban kedvelem akármilyen más megoldásoknál. Egyedül az Alpokban ez az igazi kihívás egy külföldi természetbarát számára. Fedezd fel magad amire kíváncsi vagy és legyél olyan ügyes, hogy találd is meg a saját tudásod által!
   Az indulás hajnali háromkor volt, még teljes sötétség uralt mindent. 20 perces autó út után a személygépkocsit az "alaptáborban" hagytam és innen aztán csak gyalogosan vitt az út a Friederspitz tetejére. A hegycsúcs sikeres megmászását egy másik bejegyzésben fogom leírni, most csak a zergékről akarok beszámolni.
 A zergékről amelyekkel nem nagyon volt eddigi életem során kapcsolatom. Tudom hogy Európa egyetlen antilopfaja, hideg, alpesi éghajlati klíma hatása alatt kialakult kérődző növényevő. Itt Németországban 1800 m tengerszint feletti magasság felett találkozhatunk vele, az erdőhatáron és a fahatáron valamint az azon felül eső havasi legelők területein. A nehéz terep miatt inkább nappal aktív, különösen a hajnali és a délelőtti órákban. Sok időt fordít legelésre, majd tele hassal gyakran lefekszik kérődzeni. Kedvelt tartózkodási helye a a törpefenyves (Latschen-zone) feletti havasi legelők.
 Csodálatos hajnalban volt részem, tiszta, felhőtlen napsütéses időben bőszen gyűrtem lefelé a majd 1300 m-es szintkülönbséget.
 Míg egyszer aztán egy havasi legelő szélére kijutva megtört a jég számomra is.

A képekből is jól látszik, hogy teljesen megleptem a zergéket, akik ilyen korán turistával nem szoktak találkozni. Az első túrázók dél körül szoktak a hegyre felérni, nos ehhez képen én jól ledöbbentettem őket túl korai megérkezésemmel.
Igazi paradicsomi állapotok uralkodtak itt fenn, ahol csend van, napsütés, télről visszamaradt, eljegesedett hófoltok és felérkezve úgy éreztem megállt az idő. A Természet magához ölelt és megnyitotta számomra az eddig féltve őrzött titkait.

Visszább szállt velem az idő, mintha egy őskori jégkorszaki tavaszt éltem volna újra.....

Minden szakkönyvben azt olvasom, hogy a zergének kiváló a szeme. Nos én ezt egyáltalán nem tapasztaltam. Szerintem a zerge látása alatta marad a dámszarvasnak és kb. megegyezik a gímszarvaséval. Ami azt jelenti, hogy ha állva maradunk és nem mozgunk, nem igazán ismer fel bennünket. Ha takarást kihasználva közelítjük meg, nagyon közelre becserkelhető.

Az egymás mellett legelő egyedek dörmögéshez hasonló hangokkal tartják a kontaktust, veszély helyzetben pedig füttyre emlékeztető sippantásokkal figyelmeztetik egymást.

 Amint melegszik a nappali időjárás, úgy abba hagyják a legelést és még a meglévő, a télből visszamaradt, eljegesedett hófoltokra fekszenek, hogy hűtsék a testüket. Ilyenkor úgy eldobják magukat, mint a döglött ló, tehát a nyakukat, fejüket is leteszik a hóra, hogy minél nagyobb felületen tudjon hűlni a testük.

Aztán el kezdtem a csúcsról lefelé ereszkedni és a sors elébem dobott még egy különös dolgot.... Egyszer csak felállt előttem egy fiatal zerge és nem nagy hajlandóságot mutatott a menekülésre... Ezt már ismerem.. a vadállatnál ilyenkor valami nagy baj van...A savó színű, majdnem fehér színű szemei adták meg a ki nem mondott kérdésre a választ... a zerge VAK volt.....

Huuuuuhhhhh teljesen megdöbbentett a dolog, mert a túlélési esélyeit egy vak Forma-1-es pilótáéhoz hasonlíthatnám... Szóval csoda, hogy még él és egészséges, bár nem valami kövér....

Olvastam valamelyik szakkönyvben, hogy a vadonélő zergék szemének retinája gyakran károsodik a hó által visszavert napsugarak következtében. Nem tudom, hogy ez volt-e az igazi ok vagy valami más. Sajnálatos nagyon, s így  a látogatás végére szomorúan búcsúzom Zergeországtól, amely igencsak kitett magáért. Mintegy 250-300 db zergét láttam közel-távol itt az Ammergaui Alpokban. Csodálatos egy világ ez itt a hegyek tetején, számomra nagyon kedves, pillanatok alatt a szívemhez nőtt....