Elnézést, ha ez a bejegyzés egy kicsit a szakmának szól, de mivel erdész a végzettségem semmiképpen sem tehetem meg, hogy a bajor erdészeti tapasztalataimról ne írjak néhány szót. Először is itt a Bajor Alpok árnyékában 1000 és 1400 m tengerszint feletti magasságon erdőgazdálkodást folytatva egy egészen más szakmai világ tárulkozik ki előttünk, amely nem hasonlítható össze a magyarországival. Erdészeti és vadászati szakmai kultúránk bevallatlanul is a német nyelvterületen gyökeredzik és még ma is csak tisztelettel és megbecsüléssel szemlélhetjük az ezen nyelvterületen erdészeti gyakorlatot végzők munkáját.
Természetesen mások a természeti adottságok is...Németország mai területe az Őskorban teljes erdő borította vidék volt, ma az erdősültség 31%-os. A tengerszint feletti magasság és a bőséges éves csapadék nagyon értékes fafajok őshonos előfordulását biztosítja. Elsősorban a fenyők, luc, erdei, jegenye, vörös valamint a lombos fafajok közül a bükk, a hegyi juhar, a havasi éger, a nyír...
A legnagyobb értékűek itt is az elegyes állományok, természetközeli erdőgazdálkodás folytatható a platókon, fennsíkokon található luc, jegenyefenyő és bükk elegyes fafajú erdőkben. Ebben a magasságban én nem találtam sem gyertyánt, sem tölgyet, a magas kőris egy-egy példánya azért felmerészkedik az alsóbb szintekig.
Amint a képekről is leolvasható a fenti fafajok kiválóan érzik magukat itt a dolomiton, bő és rendszeresen megjelenő magtermés útján 100%-os sikerrel természetes úton újulnak fel. Ehhez aztán már csak egy kis erdészvér kell sok-sok türelem és odafigyelés és aztán az erdő folyamatosan "örökerdő" állapotában tartható. Ezt a szálaló üzemmód alkalmazásával tudják biztosítani.
Amikor a 40-60 éves korú faállomány alatt újulat mutatkozik, akkor egy eléggé erős eréllyel egy adott törzsátmérő feletti egyedek mindegyikét kitermelik, vagyis éppen a legerősebb méretű, érett fák kitermelésével egyenletes lékeket nyitnak az állományban, fényt és lehetőséget biztosítva a megjelent újulat megerősödésének. Ennek következtében az adott erdőben lévő fák korosztályviszonyai különbözőek vagyis az érett fától az egyéves magonc csemetéig, minden korosztály képviseltetve van az állományban.
A képeken a már kialakított erdőszerkezet nagyon jól megtapasztalható, ugyanakkor látható, hogy nagyon értékes 36-40 m magasságot elérő jegenyefenyők kerültek letermelésre és alattuk ott a jegenyefenyő, a luc és a bükk újulata.
Mindez úgy történik, hogy a területen van szarvas, igaz csak nagyon gyér számban, a nyomok alapján úgy tűnik, hogy a gazdaságos vadásztathatóság alsó határán, ami inkább a vadászat hobby és nem a gazdálkodási jellegét domborítja ki. Ilyen körülmények között aztán a magoncfácskák vezérhajtásai nincsenek lerágva, cca. 3 év alatt elérik a 150-170 cm magasságot vagyis négy év alatt véglegesen kinőnek a vad szája alól.
Jó volt egy ilyet is látni és legfőképpen hogy működik.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése