A történet majd tíz esztendőre nyúlik vissza, amikor megvásároltam ezt a 120 éves, felújításra váró, öreg ingatlant és megörököltem vele a kerítéshatáron egy villanyoszlopon található egyetlen gólyafészket is a faluban. Az időközben meginduló és folyamatos felújítási munkálatok, a betonkeverő kerregése, az épületek teljes tetőcseréje sem zavarta meg életvitelüket. A gólyáim nagyon szelídek voltak, a repülős fiókák és a szüleik is rendszeresen táplálkoztak a kertünkben, hagyták magukat fotózni, még a kutyával is jó kapcsolatot ápoltak.
2008-ban augusztus 18-án indultak neki a hosszú vándorútnak, amely során aztán végleges tragédia következett be. Szaud-Arábiában egy hatalmas kiterjedésű, nagyfeszülségű elektromos áramot szállító vezetékhálózatnak sodorta a szélvihar a csapatot és több száz gólya összeégett....
A madártetemek között lengyel és szlovák gyűrűzött példányokat is találtak és nagy valószínűséggel ehhez az északról érkező csapatokhoz magyarországi gólyák is csatlakoztak. Felhasználva néhány a fehérgólyák vonulásának kutatásával és dokumentálásával foglalkozó szervezet nyílt internetes oldalát, az indulási időpont, a vonulási irány és a napi megtett út viszonylatában és az arab homoksivatagban bekövetkezett tragédia időpontjából nagy valószínűséggel állítható, hogy az én kerti gólyáim is ebben a csapatban lehettek, ahol aztán a drótokon halálukat is lelték....
A következő két esztendő teljes gólyamentessége is ezt a feltevésemet támasztja alá....
Nos annál nagyobb most az örömöm, hogy a két éve magárahagyott és roskadozó régi fészek az idén új gazdákat kapott, akik lelkiismeretesen hozzáláttak a családi fészek tatarozásához és már a nászt is megejtették, a gólyasszonyka szorgalmasan ül a fészken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése